III. RÉSZ. A KIEGYEZÉSTŐL MÁIG.
III. RÉSZ. A KIEGYEZÉSTŐL MÁIG.
A vármegye, mint minden olyan történelmi intézmény, a mely nem előre megállapított elméleteknek, hanem az életnek és tapasztalatoknak leszűrődése, fénykorában oly tökéletes mű volt, a milyent hasztalan keresünk más nemzetek történetében. Bár fejlődését bizonyos lassúság és konzervativizmus jellemzi, a való élettel mégis lépést tartott addig, a míg a reformtörekvések oly nagy mértékben és annyira egyszerre léptek fel, hogy a korszellem és szervezete között áthidalhatatlan űr nem támadt. És ez csak növekedett az 1848. évi események következtében, a mikor hazánk pillanatok alatt századokat élt át. Az 1848. évi XVI. t.-cz. ugyan a kormányra bízta a vármegyei rendszernek a parlamentárizmussal való kiegyeztetését, de a ránk zúduló események miatt nem volt idő e fontos intézményünk átalakítására.
Az 1867. évben megköttetvén a kiegyezés, a politikai és közjogi kérdések: az uralkodó családhoz és Ausztriához való viszonyunk előreláthatólag hosszú időre szabályoztatott. Az egymásután gyorsan változó kormányok czélja beléletünk reformálása és a kor igényeinek megfelelő fejlesztése volt. Emberfölöttinek látszó munkát végeznek, a midőn egyik kézzel beléletünket, kezdve társadalmunkon, újjáépítik, a másikkal pedig a lehetetlen, meddő közjogi vitákat szczenírozó ellenzék ellen küzdenek.
Az újjáépítés egyik legnehezebb, legkényesebb pontja volt a megyéknek a változott viszonyoknak megfelelő átalakítása.
A vármegyék reformja.
Gróf Zichy-Ferraris Bódog.
Tisztújítás.
Gróf Viczay Héder.
Új tisztviselők.
Az autonomia ügye.
Az 1871. évi tisztújítás.
Orsz. képviselőválasztás.
Győr és Moson vármegyék egyesítési terve.
A Csilizköznek Komárom vm-hez csatolási terve.
Az ellenzék szervezkedése.
A szabadelvű párt.
Szabó Kálmán.
Szabályrendeletek.
Népnevelés.
Magyarosodás.
Sajtó.
Vízszabályozás.
Önálló vámterületek.
Törökbarát mozgalmak.
Új korszak.
Alkotmányvédelem.
Alkotmányvédő bizottság.
