Rézkorszak.
Rézkorszak.
A kőkorszak vége felé a fémek közűl legelőször ismerkedett meg az ember a rézzel és az aranynyal. A réz használata nem sokáig tartott s a belőle készített emlékek épen azért ritkák. E vármegyében Mérges és Kóny határában találtak 1–1 példányt, vésőt és csákányt, vörösrézből. A Mérges község határában talált véső hosszúkás téglalapidomú, hasonmása a kőkorszaki lapos vésőknek. Az itteni kétágú és keresztélű csákányoknak ellenben nincs párjok sem a kő-, sem a bronzkorszaki emlékek között; ép ezért kételkednek az archaeologusok idetartozandóságuk fölött. Nagy Géza »Budapest és vidéke az őskorban« czímű értekezésében a vaskor elejére véli helyezni, a mikor hasonló továbbfejlett idomokat, mint a koronczói példány tanusítja, már vasból is gyártottak és – Herodotos elbeszélésére támaszkodva – a szkithák akkor használtak, a mikor, a bronzkultura végén, Magyarországot elárasztották. Nem érdektelen jelenség, hogy éppen Koronczón és a vele határos Téten találtak olyan két- és háromélű bronz nyílcsúcsokat, a milyeneket a szkithák szoktak használni.
