Gárdonyi Géza.
Gárdonyi Géza.
Gárdonyi Géza, lírikus, színmű- és regényíró, az újabb magyar irodalom egyik kitűnősége, a Kisfaludy- és Petőfi-Társaságok tagja. Született Agárdon, 1863. augusztus 3-án. Tanulmányainak befejezése után néptanító lett, de e pályát csakhamar odahagyta és 1885-ben a hírlapírói pályára lépett. Munkatársa lett 174a győri Hazánknak, majd szerkesztője és tulajdonosa a »Garaboncziás Diák« czímű győri élczlapnak. Közben szorgalmasan írt költeményeket és novellákat s ezek révén neve csakhamar ismertté lett. Dolgozatait már ekkor szívesen közölték a fővárosi szépirodalmi és napilapok. Győrből, meghívás következtében, Szegedre költözött, hol előbb a Szegedi Híradónak, majd a Szegedi Naplónak lett munkatársa. Innen Aradra, majd Budapestre került, hol huzamosabb ideig a Magyar Hírlapnak volt belső dolgozótársa. Szorgalmasan írt pedagógiai folyóiratokba is és 1885-ben megalakította a Tanítóbarát czímű ellenzéki szellemű tanügyi lapot. Szerkesztette a Néptanítók Naptárát is. Munkatársa az elsőrendű szépirodalmi lapoknak és több napilapnak. Ezidőszerint Egerben él, kizárólag a szépirodalomnak. Regényei közül több irodalmi esemény számba ment (Az egri csillagok, A láthatatlan ember), a Bor czímű népszínműve pedig (a Nemzeti Színház műsordarabja) egy csapásra legkiválóbb drámaíróink sorába emelte. Gárdonyi mint humorista is (Göre Gábor) nagy kedveltségnek örvend.
Győrött megjelent munkája: Száz novella. Győr, 1886.
