Szőlőfajták.
Szőlőfajták.
A vármegye főszőlőfajtája a Kadarka, bár a fölújításkor jelentőségéből sokat vesztett, mert a filloxera pusztítása előtt a hevesvármegyei hegyekben döntő mennyiségben szerepelt; ez adta meg a borok jellegét. A többi régi borfajtákat a fölújításkor jobbára mellőzték, mert a tömeg-termelés czéljának meg nem feleltek. A filloxera-vész előtt legelterjedtebb fajták voltak a következők: a kék Kadarka, (törökszőlő), negotíni, nemes, lúdtalpú, kereklevelű, bolond (rúgós) változataiban; a Rakszőlő, (fehér frankos); Juhfark; Piros-Bakator (Bakar, Pankota). E négy szőlőfajtából csak a Kadarka (nemes és lúdtalpú) van ma elterjedve és 254joggal, mert egyike a legjobb és leghálásabb szőlőfajtáknak; bőtermő, virágzáskor nem érzékeny, akár vörös-sillernek, akár fehér bornak szűrik el, mindig finom bort ad. A Rak és Bakator e vidéken bizonytalanul igen keveset terem; boruk sem valami különösen jó. A Juhfark már többet terem, de azért ez is könnyen elrúg és rothad. A régi fehér borfajták közül legelterjedettebb a Juhfark.
A szőlők rekonstrukcziója alkalmával leginkább a következő fajtákat karolták fel: Kadarka, Nagyburgundi és a köznépnél az Oportó; e két utóbbi vörösbort adó fajta kis szerepet játszik. A fehér bort adó fajták közül elterjedt: finom borra az Olaszrizling s Ezerjó; tömegborra a Mézesfehér, Kövidinka. A homoki és sznatóföldi szőlők főfajai: az Olaszrizling, Ezerjó, Erdei, Dinka-félék, Szlankamenka, Chasselas-félék, Passatutti, Mézesfehér, Kadarka.
