Adózás és honvédelem.
Adózás és honvédelem.
Heves vármegye a török adókon kívül a magyar állam fenntartásának terhében is résztvett. E terheket legjobban Magyarország akkori honvédelmi és pénzügyi viszonyaiból ismerjük meg. Az ország összes megyéit területekre csoportosították, végvárak katonáinak létszámát megállapították s fenntartási költségeiket a területekre kiszabták. Igy a megyék a honvédelemnek közvetetlenül intéző tényezői lettek és az új adóteher lépett a régi megyei pótadózás helyébe. Az 16385. t.-czikk kimondja, hogy tekintettel az egri törökök hatalmaskodásaira, – a felvidék védelmére Ónodban 200, Szendrőn 175, Putnokon 25 lovassal, összesen 400 lovassal kell a várőrséget szaporítani. E katonaság kiállításának terhét országos dika fejében a 13 felvidéki megyére rójják ki. Ezek: Szathmár, Ugocsa, Bereg, Szabolcs, Abaújvár, Borsod, Heves, Szolnok, Sáros, Szepes, Gömör, Zemplén, Ung, Torna. A 13 vármegye részleges gyűlése repartiálja, osztja szét aránylagosan a megyék portái szerint a katonaság kiállításának költségeit. E költségeket a megyei közgyűlés szavazza meg, ebben a teherben kivétel nélkül a vármegye minden lakosa, a nemesség is részt vesz és a beszedett jövedelmet az előre megjelölt végvár kapitányának szolgáltatják be évnegyedes részletekben. Mulasztás esetén a felvidéki megyék tisztviselőire a kassai főhadparancsnok bírságot róhatott.
A jobbágyok a váraknál köz- vagy ingyenmunkát is végeztek, ezt esetleg pénzen megválthatták. Heves vármegye, Eger, Hatvan, Szolnok török váraknál 527teljesített közmunkát, ezenkívül közmunkáját a magyar részre a megye területén kívül eső végváraknál, rendesen Ónod váránál tartozott leszolgálni.
A háborús idők szükségletei a portális adók szükségképeni növekedését idézték elő. Az 1598:4 t.-czikk az adóalapot, a portát változtatta meg s az új adórendszer alapjává kivételesen a lakott házat tette, de ez az újítás csak egy évtizedig, 1608-ig tartotta fenn magát. Visszatértek ekkor a régi porta szerint való számoláshoz.
