Községi önkormányzat.
Községi önkormányzat.
A pecsétek használata mindjobban elterjedt. Több Gyöngyös vidéki községnek volt külön pecsétje: Solymos, Püspöki, sólymot vagy kakast használtak czímerül csillag és félhold közé helyezvén. Mindez a vármegyei autonómia mellett a községi szervezet működéséről tanúskodik. A községi önkormányzat élén a bíró és esküdtek állottak. A bíró szolgáltatta be a község adóját, hatásköre becslési, nyomozási, rendőri ügyekre terjedt ki. Az esküdtek bizonyos bíráskodási jogkört gyakoroltak a községi élet keretében. 1594-ben Rédey Pál és Szabó Márton szerződést kötnek egy feleszőlőmívelésre és a szerződésben a tályai bírót és esküdteket jogosítják föl kárbecslésre és marasztaló itélethozatalra. Heves vármegye községei közül a török időkben sok elpusztult, elnéptelenedett, mert a nemesek biztosabb helyekre, városokba költözködtek, hol a város falai a beköltözötteknek nagyobb oltalmat nyújtottak. Különbség volt a kúriális és a jobbágy-községek között. A kúriális nemesek maguk választották elüljáróságukat, – a jobbágy községekben a bírót a földesúr erősítette meg tisztében. A bírói tiszt miatt sok súrlódás volt jobbágyság és földesurak között. A jobbágyok nem igen akarták elfogadni e terhes tisztséget, – a földesurak, a hol többen voltak, nem tudtak megegyezni a bíró személyében. Ezért Heves vármegye 1679-i vármegyei statutumában szabályozta a bírói tisztség betöltését. „A bírói tisztség évenkint sorrendben a szomszéd telekre száll, ha azon többen laknak, azok közül választ a közönség. A zsellérek, kik saját házukban laknak és a kiknek marhájok vagy irtványföldjük van, sorrendben szintén viselik a bírói tisztet; azután a semmivel sem bíró szegénysorsúak is, a mint következnek egymás után.”
A XVI–XVII. század birtokviszonyait a vármegye nemes családait tárgyaló fejezetben találja az olvasó.
