Statáriális bíróság.
Statáriális bíróság.
A statáriális bíróságnak csakhamar akadt dolga 1816. évi november 19-én Dorogi János rablót itélte halálra, decz. 5-én pedig Thorma Ferencz elnök, Borbély József, Halassy József, Fűr Boldizsár, Recsky László, Végess Károly és Folkusházy József bírák három rettegett futóbetyár fölött itélkeztek. Zöld Marczi, a legendaszerű betyártípus s szövetségesei, Palatinszky (Gyulai) Peti és Kapus Miska kerültek az igazságszolgáltatás kezére. E hét vármegyében hírhedt lótolvajoknak vesztét határtalan vakmerőségük okozta: elmentek egy fegyverneki juhász lakodalmára s ottani mulatozásuk közben lepték meg Bulyovszky csendbiztos emberei. Másnap mindhármat felakasztották. (1817. év 642. sz.)
A következő 1817. évben a gonosztettek új fajtája hozta izgalomba a békés lakosságot. Fülöp Imre esküdt jelentése szerint a gonosztevők szokásba vették a gyújtogatást s ezzel földesuraikat és a vármegye tisztviselőit örökös rettegésben tartották. A törökszentmiklósi uraság és Gazdag István vármegyei hadnagy már is tetemes károkat szenvedtek tőlük.
Tiszafüreden, Poroszlón és másutt is, nagyon elharapódzván e gonosztettek, a nádor július 27-én a gyújtógatókra is kiterjesztette a statáriális jogot. Öt év alatt nem kevesebb, mint 23 rabló vette el „rövid úton” méltó büntetését, utoljára 4 rabló zsidó.
Míg a statáriális bíróság csak úgy roskadozott a sok munka terhe alatt, a rendeknek a vármegyeházán alig akadt érdemleges dolguk.
