Kandra Kabos.
Kandra Kabos.
Kandra Kabos, az egri főkáptalan levéltárnoka, szül. 1843-ban. 1869-ben pappá szentelték, Szíhalmon, Kistályán, Verpeléten működött mint segédlelkész. 1877-ben hejőbábai, majd nyirlugosi plebános lett. 1881-ben, hogy annál inkább a tudománynak élhessen, lemondott javadalmáról és Egerbe költözött, hol tudományos elfoglaltsága mellett mint karkáplán működött 1905-ben történt haláláig. Jeles történetíró volt, noha a kritikai érzék hiányzott benne. 1868-ban jelent meg: Dr. Montedegói Albert Ferencz életrajza a Magyarország és a Nagyvilágban s azóta haláláig ki nem fogyott a munkából. Kezdetben elbeszéléseket ír a Kath. Néplapba, valláserkölcsi czikkeket az Egri Egyházmegyei Közlönybe, de csakhamar megtalálja önmagát és szinte szakadatlan jelennek meg ez említett közlönyben, majd az Archaeologiai Közlönyben, a Borsodban, a Századokban, az Eger és Vidékében, az Adatokban, a Történelmi Tárban, a Turulban, a Nemzetben stb. régészeti és történeti czikkei.
Munkái: Fabiola nővére, ford. francziából, Pest, 1870. – A sárvári főispánság, Bpest, 1884. – Szabolcs vármegye alakulása, u. o. 1885. – Volt-e Szerencs vármegye?, u. o. 1885. – Az egri főegyház Szent János-könyve, Eger, 1886. – Az egri alapítványi női kórház, u. o. 1888. – Lurdi lelki manna, imádságos könyv, u. o. 1890. – Aba Samu király, Bpest, 1891. – A magyar ősvallás több istenben hivése, Eger, 1894. – Az ezeréves Károlyiak, Bpest, 1894. – Bene vára a Mátrában, 1894. – Magyar Mythologia, Eger, 1897. – Váradi Regestrum, u. o. 1897.
