Szaitz Antal.
Szaitz Antal.
Szaitz Antal Mária (Leó), a XVIII. sz. végi felvilágosodás irodalmának éles tollú ostorozója. szül. 1746-ban. 1764-ben Jentendorfban belépett a szerviták rendjébe. 1769-ben misés pap lett. Eleinte Bécsben alkalmazták lelkipásztornak, de 1772-ben kívánsága szerint Magyarországra került s 1773-tól rövid megszakítással haláláig, 1789-ig, az egri rendház tagja volt. Az új magyar irodalom megindítójával, Bessenyei Györgygyel s a felvilágosodott írók, főkép Szacsvay Sándor vallásellenes írásaival még Bécsben megismerkedett 401s alig foglalta el egri állását, azonnal hozzáfog egyháza védelméhez. Bár jóformán egyedül marad a harcztéren, készültsége, egyenessége és bátorsága gátat tud vetni Szacsvayék istentelen czélzatainak.
Munkái: Igaz Magyar (I–IV. rész), hol Máriafi István álnéven a Regnum Marianumot védelmezi. – Más is igaz magyar, melyben hazafiságát védi Kalapátsits György néven. – A Trenk-mérő serpenyőjének összetörése. Az-az, felelet azokra a hazug vádakra, mellyekkel Trenk a papságot… terhelte (1791). – Articuli Apologetici dec. de Rosario. – Responsum latinum Delarvantis anti-Trenki-i. – Sera Trenkii poenituds etc. (ugyanezek németül is). – Magyar és Erdélyországnak mind világi, mind egyházi történetei. – Huszonöt esztendőre szegődött házi s mezei szolga stb. – Munkáit rendesen álnéven, vagy névtelenül írta, de barátjai s ellenfelei már az első lapról megismerték stílusát.
