Versengés a törvényszékért.
Versengés a törvényszékért.
Míg a szervezésnek most vázolt részletes munkálatai folytak, azalatt és e munkálatokkal párhuzamosan, erős versengés folyt vármegyénk két városa, Eger és Gyöngyös között a törvényszéki székhely kérdésében, melyről itt a történeti hűség kedvéért szintén meg kell emlékeznünk.
Már fentebb jeleztük, hogy Gyöngyös város közönsége két országgyűlési képviselőnek: visontai Kovách László a gyöngyös-patai kerület és Berecz Ferencz Gyöngyös város képviselőjének vezetése mellett, rendkívül erős agitácziót fejtett ki a czélból, hogy Gyöngyös is kapjon törvényszéket. E két képviselő már az első szervezés keresztülvitelére kiküldött bizottság elé is terjesztett memorandumot és több kimutatást, melyben a gyöngyösi törvényszék létjogosultságát vitatják és statisztikai adatokkal és térképpel igyekeznek bizonyítani. Ez érvelést honorálta is a bizottság és a vármegye, a kormányhoz intézett felterjesztésében.
Nem állott módunkban Gyöngyös városnak e törekvését s kifejtett akczióját lépésről-lépésre követni s így azt sem állapíthattuk meg, hogy mily fogadtatásban részesült az igazságügyi kormánynál Gyöngyös város kívánsága; de a külső jelekből azt kell következtetnünk, hogy a kormánynál akadályba ütközött az egri törvényszék mellett egy gyöngyösi törvényszék felállítása s igy minden bizonynyal felmerült az a terv, hogy Eger helyett Gyöngyös kapjon törvényszéket. Csak így érthető az az izgalom, mely Eger város képviselőtestületét elfogta, a mikor 1871 május 18-án tartott közgyűléséből hosszabb kérvényt terjesztett fel Heves és Külső-Szolnok t. e. vármegyék törvényhatóságához, melyben kéri, intézzen a vármegye felterjesztést az igazságügyi kormányhoz, hogy az egyik törvényszék székhelyéül Eger hagyassék meg.
A vármegye 1871 június 1-én tartott bizottmányi ülésén tárgyalta Eger város eme kérvényét, és hozott határozatában meglepetéssel veszi tudomásul, hogy egyáltalában kérdés tárgya lehet, vajjon Eger vagy Gyöngyös legyen-e törvényszéki székhely? Arról nem is tudott a vármegye, hogy ily kérdés felmerült; mégis elhatározza, egy erőteljes és erélyes, indokolt felterjesztésnek az igazságügyminiszterhez leendő intézését Eger érdekében és ha csak két törvényszék lehetséges, akkor feltétlenül Eger és Szolnok legyen a székhely.1)
1) Vármegyei jegyzőkönyvek 1871-ből, 260–263 1. 1.
Ily előzmények után 1871 július 11-én érkezett le a vármegyéhez az igazságügyminiszternek július 10-én kelt rendelete, mely megállapítja a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeit. E szerint törvényszéki székhelyek: Eger, Gyöngyös, Szolnok, Egerhez tartoznak: az egri, hevesi és pétervásári járásbíróságok. Gyöngyöshöz tartoznak a gyöngyösi és hatvani járásbíróságok. Szolnokhoz 285tartoznak a szolnoki, mezőtúri, abádszalóki és kúnszentmártoni járásbíróságok. Ezt a miniszteri leiratot a vármegye az aug. 1-én tartott havi bizottmányi ülésén tudomásul vette. Ez az elintézés azonban nem elégítette ki teljesen a vármegyét. A vármegye ugyanis 10 járásbíróság helyett 9-et kapott: a tiszafüredit nem rendszeresítették s ama községeket, melyek ehhez lettek volna beosztva, a hevesi kir. járásbírósághoz osztották be. Ezért ugyancsak az aug. 1-iki ülésből felír a vármegye az igazságügyminiszterhez, hogy rendszeresítse utólag a tiszafüredi járásbíróságot. Ugyane határozatával utasítja a vármegye az első alispánt, hogy a járásbíróságok területének beosztására nézve a 2159 I. m. e. 71. számú rendelet felhívásának is eleget téve, felterjesztést intézzen az igazságügyminiszterhez és ragaszkodjék a már előterjesztett területi beosztáshoz. Felhívja egyben Lipcsey József főszolgabírót, hogy kérdezze meg azokat a községeket, melyek a tiszafüredi járásbírósághoz tartoztak volna, hogy e felirat kedvezőtlen elintézése esetén hová akarnának tartozni: a hevesi vagy az abádszalóki járásbírósághoz-e.
Az igazságügyminiszter értesíti a vármegyét, hogy a tiszafüredi járásbíróság utólagos felállítására vonatkozó kérelmét nem teljesítheti; mit a vármegye 1871 nov. 2-án tartott bizottmányi ülésében sajnos tudomásul vett. Ezzel az előbb ismertetett területi beosztást fenntartotta s a tiszafüredi járásbíróság ügyét elintézte s az a vidék csak néhány év mulva kapta meg a járásbíróságot.
Az 1871 okt. 2-án tartott bizottmányi ülésében tárgyalta a vármegye az igazságügyminiszter rendeletét, melyben tudatja, hogy az elsőbb folyamodású kir. bíróságok és ügyészségek életbeléptetéséhez szükséges előmunkálatok foganatba vételére az egri, gyöngyösi és szolnoki törvényszékek elnökeit miniszteri biztosokul nevezte ki s nekik meghatalmazást adott. Erre a vármegye utasította az első alispánt, hogy a miniszteri biztosokkal lépjen érintkezésbe.
Ez volt a vármegyének utolsó határozata a bíróságok szervezésének ügyében. Ezentúl minden intézkedést a megbízott első alispán tett s ez intézkedések pusztán a feloszlatott vármegyei bíróságok folyamatban lévő ügyeinek átadására, a vármegyeház udvarán lévő börtönépület használatának átengedésére s a telekkönyvek s telekkönyvi irattár átadására vonatkoznak.
Végül ide iktatjuk a megyei törvényszék bírói tagjainak névsorát a feloszlatás idejében, a mint azt a megyei levéltárban megállapítani sikerült: Elnök: Lipcsey Péter másodalispán. Bírák: Szuhányi János, Markovics János, Szabó Sándor, Poppel Gyula, Gáhy Ferenc, Derszib Ferencz, Támár Alajos, Kósa Kálmán, Horkay Lajos, Kempelen Béla és Hegedüs János.
