Miklós.
Miklós.
Koháry Miklós
(A hontmegyei múzeumból.)
András legidősebb fia, Miklós, született 1721. július 6-án, Szentantalon. Már gyermekkorában (1733.) az atyja által létesített dragonyosezredben kapitánynyá neveztetett ki, mely ezredben fokról-fokra emelkedvén, 1754. augusztus 28-án ezredessé lett.
Atyja halála után, elsőszülött fiuként, 1758. január 2-án Hont vármegye főispánjává lett, mely méltóságába ugyanez évi április 26-án ünnepélyesen beiktattatott.
Miklós új méltósága mellett sem hagyta ott a katonai pályát, melyen ezután is emelkedett. Még 1758. május 15-én vezérőrnagygyá, 1759. márczius 5-én pedig dandárnokká nevezték ki.
A hétéves háború befejezése után megvált a katonaságtól. Ez időtől kezdve gyakran tartózkodott a gömörmegyei felsőbalogi kastélyban, melyet István országbíró építtetett. Itt érte a halál; váratlanul, szélütés következtében, 1769. november 14-én húnyt el. Selmeczbányán temették el.
Miklós ifjukorában a költészettel is foglalkozott. 1734-ben, még mint tanuló, latin verseket ajánlott fel atyjának ily czímen: »Primitiae Poeticae ex filiali reverentia devotae honoribus I. C. D. Andreae Koháry, etc.« (Nagy Iván: Magyarország Családai. VI. 294.).
