Egyházmarót.
Egyházmarót.
Egyházmarót, azelőtt Házas-Maróth, tóttal vegyes magyar kisközség, 63 házzal és 371 ág. ev. vallású lakossal; postája helyben, vasúti és táviró-állomása Egeg-Szalatnyán van. A vármegye legrégibb helységei közé tartozik; már 1030-ban szerepel, a mikor Szent István király e birtokot a Hunt nemzetségbeli Lampertnek adományozta, kinek unokája, Lampert comes, a tőle alapított bozóki prépostságnak adta. A prépostság alapító oklevelében, 1135-ben, Morout alakban szerepel a neve. A bozóki prémontreiek e birtokáról 1354-ben is találunk okleveles megemlékezést. A falu nevét egyes történészek Maróti János macsói bán (1397–1426.) nevével hozzák kapcsolatba, hiteles adatok azonban ezt nem erősítik meg. Az Anjou-királyok alatt a helység mindinkább emelkedett a jelentősésében. I. Károly és I. Lajos szabadalmakat adtak néki, a melyeket Mátyás király alatt is megtartottak. A XVI. század derekán azonban már jobbágyközségként a Zmeskall család birtokába jutott, mely családot a XVIII. és a XIX. században is itt találjuk. Jelenleg Bartakovics Ágost özvegyének van nagyobb jószága és ő lakja a Zmeskallok régi kastélyát. A falubeli templomot a husziták idejében építették, de azóta többször átalakították. Egyházmaróthoz tartozik a Hrabovina-puszta.
Egyházmarót – Özv. Bartakovics Ágostné kastélya.
