Horváthy.
Horváthy.
Horváth.
Horváthy (Horváti és Disznósi). a család első ismert ősei Lőrincz és Loránt, a kik 1277-ben Szepes várának ostroma alkalmával tanúsított vitézségükért a Horváti nevű földterületet nyerték adományul, melytől a család a nevét is vette. Lóránt fia, Lukács királyi apród volt Róbert Károly udvarában. Ennek utóda András (1581–89.) Korponán lakott és ő állította össze a család leszármazását, melyet 1581-ben egy Pozsonyban vásárolt könyvbe, valószinüleg bibliába, jegyzett fölt. Ugyanezen könyvben érdekes följegyzéseket hagyott hátra az 1585–89. évekből. András fiai közül György Hont vármegye alispánja volt (1619–1627.); két fia, Pál és Gábor, terjesztették tovább a családot. Pál utódai közül Kálmán 1861-től 1865-ig, majd ismét 1867-től 1880-ig Hont vármegye házi főpénztárosa, 434ennek fia, Albert 1867–1875. években Hont vármegye tisztviselője és bizottsági tagja, jelenleg nyugalmazott magyar királyi honvéd százados és Hont vármegye tb. főszolgabírája; fia, Géza, cs. és kir. méneskari százados és osztályparancsnok Kisbéren. A családnak 1848. előtt Nagycsalomján volt földesúri joga. Czímer: kékben, zöld alapon vörös ruhás férfi, fekete darutollas kalpaggal és a derekára kötött kardtokkal; jobbjában kivont kardot tart, balját a csípőjére teszi. Sisakdísz: kinövő pajzsalak. Takarók: kékarany, vörösezüst. (Más változattal: kékben koronás arany oroszlán. Sisakdísz: Nyilt fekete szárny között kinövő vörös-ruhás férfi. Egy harmadik változatban az oroszlán egyfarkú.)
