Lévai Cseh.
Lévai Cseh.
Lévai Cseh.
A Lévai Csehek ősei már 1225-ben az ipolymenti Ságizsidódon voltak birtokosok; valamelyik ismeretlen nemzetség ősi birtokai terültek el itten, melyből Rugas comes utódai kiválva, a XIV. században mindegyre nagyobb jelentőségre emelkednek. Rugas fia, Egyed, 1245-ben osztozik rokonaival az ősi javakon, mely alkalommal (Ipoly) Ságot nyeri. Egyedet egy 1254-ben kelt oklevélben már 418sági nemesnek mondják. 1266-ban unokatestvéreivel osztozik, mely alkalommal az előbbiek a barsvármegyei Sárót nyerik, Egyed pedig megmarad Ságh birtokában. egyed fia, Bede Comes, Csák, nb. Csák tisztje (1291), majd 1311-ben Bélhelység zálogos ura, ugyanazon évben Lissót vette zálogba. Mint Csák Máté híve, az Anjouk uralmának megszilárdulása előtt az esztergomi érsekség és a Ratold (Rátót) nembeli Roland nádor fia, Dezső tisztjének birtokait pusztította. 1321-ben Hrussó várnagya, Csák Máté halála után meghódolván Károly királynak, a Sági nevet a Sárói névvel cserélte fel. 1344-ben már így említtetik s ez a név utódaira is átszállott. Fia, Sárói Péter, Nagy Lajostól 1348-ban vásárjogot nyert, ennek fia, László (1370–96.) Temes és Liptó vármegye főispánja, Szlavonia bánja és kir. főajtónálló családját a főranguak sorába emeli s ezzel megveti a Lévai Csehek közel kétszázados fénykorának alapját. (Wertner Mór czikke: Századok. 1901. évf.)
