Tarisznyavár.
Tarisznyavár.
Ekkor épült a korponai Tarisznyavár, az a 12 méter magas és 3 méter vastag kőtorony, melyről a városbeliekkel az ellenség közeledését jelezték. 1564-ben kezdték építeni az alsó kapunak 1905-ben lebontott külső erődítményét, a most is legnagyobb részt meglévő várfalakat, és két bástyáját. Ezentúl a városnak sok baja volt nemcsak a töröktől való félelem és veszély miatt, hanem a helyőrséggel is, a mely kellő fegyelem hiányában másfél évszázadon át sok zavart okozott. A törökök gyakran megközelítették Korponát, különösen a XVI. század második felében, határában raboltak, sok embert levágtak, foglyul ejtettek, a marhaállományt elhajtották, sőt 1582. november 5-én nagy sereggel meg is támadtán a várost, melynek helyőrsége és polgársága hősi védelmében érzékeny veszteséget szenvedett ugyan, mert a korponaiakból 207 ember részint elesett, részint pedig fogságba jutott, de a törökök véres fejjel voltak kénytelenek a várostól elvonulni. Fánchy György főkapitánysága idejében (1583—1588) a korponai határban nagyszabásu párviadal folyt a magyar és török vitézek között. Midőn egy török tiszt Fánchyt gyáva szájaskodónak csúfolta, ez párviadalmra hivta ki a törököt. A trombitajelre a felek összecsapván, Fánchy kopjájával a török arczrostélyát és sisakját keresztül döfte, mire ez lefordult lováról. E párbaj alkalmával a magyarok közül egy, a törökökből pedig tizenhat vitéz esett el. A párviadal 81után tizenhat ökrön kenyeret, sültet és bort hozván, nagy lakomát ültek és lovaglási versenyeket tartottak. Az érdekes párbajt szemtanúként Gabelmann Miklós, német tudós írja le részletesen. A korponaiak megszabadultak a török veszélytől, midőn főleg Pálffy Miklós hősiessége következtében 1593-ban Fülek, Kékkő, Szécsény, Drégely és Palánk, 1594-ben Nógrád és 1595-ben Esztergom kerültek vissza a király birtokába. Ekkor (1595—1600) a korponaiak az itt téli szállásra elhelyezett vallon katonaságtól szenvedtek sokat, mely a töröknél is jobban garázdálkodott. Nagy félelmet keltett Korponán az 1599-iki októberi tatárjárás is, midőn a vad hordák Korpona környékét elhamvasztották. 1601-ben pedig a zsoldnélküli szabad hajdúk kóboroltak és éhségükben raboltak. Korpona vidékén, úgyannyira, hogy megfékezésökre és Korpona védelmére ezer gyalogost és négyszáz lovast vontak össze.
