Autonomia.
Autonomia.
Az 1872. augusztus 15-én szentesített új szervezettel az akadémia a teljes autonomiát és azt a jogot nyerte, hogy ügyeit saját kebeléből választott igazgató vezetése alatt önállóan intézheti. Az új igazgatóság az igazgatóból és a tanácsból állott, a mely kisebb és nagyobb tanácsra oszlott. A kisebb tanácsot az akadémia rendes tanárai alkották s hatáskörébe tartoztak a tanári kart illető személyes ügyek. Minden más ügy a nagy tanács elé tartozott, mely az összes rendes és rendkivüli tanárokból állott. Az igazgatót a rendes tanárok sorából a tanács három évre választotta és Ő Felsége megerősítette.
Az eddig fennálló két (bányászati és erdészeti) szakiskola helyett hat szakiskolát szerveztek, nevezetesen a bányászati, a fémkohászati, a vaskohászati, a bányagépészeti, az erdészeti és az erdőmérnöki szakiskolát.
Ez a szervezet némi csekély módosítással, 1896-ig volt érvényben s ekkor is csak annyiban változott, hogy a külön bányagépészeti szakiskola megszünt s hogy az igazgató választása évenkint történt, még pedig felváltva a bányászati és az erdészeti szak köréből.
A technikai s velök kapcsolatban a bányászati, kohászati és erdészeti tudományoknak a tizenkilenczedik század utolsó évtizedeiben bekövetkezett rohamos fejlődése azonban az előadott tananyagot s ennek terjedelmét illetőleg mind nagyobb és nagyobb követelésekkel lépett fel s arra ösztönözte a kormányt és a tanári kart, hogy újból foglalkozzék a főiskola szervezetének megreformálásával.
