Édes Gergely.
Édes Gergely.
Édes Gergely, református lelkész, szül. Madaron 1763 január 24-én. Iskoláit Sárospatakon és Debreczenben végezte. 1791-ben Hetényben volt akadémikus rektor. Innen Magyar-Szántóra került, de nem tudott annyi költséget megtakarítani keresetéből, hogy külföldi egyetemet látogathatott volna. 1797-ig 305segédlelkész volt különféle helyeken, majd Nagyvázsonyban pap lett. Később Csóron, Litéren, Balaton-Henyén, Kupon és Derecskén volt lelkész s e szegény ekklézsiában a költészetnek élt és ez feledtette vele szegénységén felül a sok csapást is, melyet szenvednie kellett. Lelke a mostoha sorsban is erős maradt és a költészet kárpótolta szenvedéseiért. Kazinczyt tekintette mesterének és verseit bírálata alá bocsátotta; Kazinczy el is ismerte költői tehetségét. Öreg napjaira Tiszatarjánba költözött fiához és ott halt meg 1847-ben. Igen termékeny író volt s a klasszikus formákat nagyon otthonosan kezelte.
Munkái: Természet könyve. Kassa, 1793. – Édes Gergely enyelgései. Pozsony, 1793. – A Theosi Anacreon versei. Kétféle fordításban. Vácz, 1803. – Iratai és danái. U. o. 1803. – Keservei és nyájaskodásai. U. o. 1803. – Q. Horatii Flacci opera. Vagyis Horácz munkái hasonló versekkel megmagyarázva. Pest, 1819. 2 köt.
