Szinnyei József id.
Szinnyei József id.
Id. Szinnyei József.
Szinnyei József id., kir. tanácsos, a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtárának igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia lev. tagja, szül. Komáromban 1830 márczius 18-án, hol rokonainál nevelkedett. Iskoláit szülővárosában és Nyitrán végezte, Pesten és Győrött pedig bölcseleti és jogi tanulmányokra készült. Eleinte ügyvéd akart lenni, de tanulmányait félbeszakította s a haza hívó szavára annak védelmére sietett. 1849 július havában hadnagy lett és augusztus 29-én főhadnagy. A szabadságharcz eseményeit Komáromból, e fontos szerepre jutott várból szemlélve, annak napról-napra feljegyezte minden mozzanatát. E művét később ki is adta, mely mint elsőrangú forrásmunka, a szabadságharcz történetére nézve megbecsülhetetlen szolgálatot tesz e kor 364történetírójának. Az október 5-iki kapituláczió után sógorához, Beőthy Zsigmondhoz állt be, a ki ekkor ügyvédkedett, 1853-ban megnősült és Pozsonyba került Samarjay Károly tekintélyes ügyvédhez, a ki szintén lelkes híve volt az irodalomnak. Szinnyei itt kezdte irodalomtörténeti kutatásait és adatgyűjtését. Az ügyvédi pálya nem felelvén meg egyéniségének, 1864-ben biztosítótársasági hivatalnok lett, végre 1872-ben egy, az ő élethivatásának és hajlamainak mindenben megfelelő állásra hívta meg őt a kormány: az egyetemi könyvtárhoz. Itt igazi elemében mozgott és méltó tere nyilt szorgalmas tevékenységének és gyűjtő, megfigyelő egyéniségének. Be is váltotta a munkásságához fűzött reményeket. Az egyetemi könyvtár rendezését befejezvén, repertorikus kutatásai és szinte példátlan szorgalma, az aprólékos részletekig terjedő lelkiismeretes pontosság és figyelme egyenesen hivatottá tették a hirlapkönyvtár szervezésére, mely az ő tervei és eszméi szerint is oldatott meg. 1888 novemberében a Magyar Nemzeti Múzeum hírlapkönyvtára szervezésével bízatván meg, oroszlánrésze van annak a kor színvonalára emelésében. 1890-ben indította meg nagyszabású irodalomtörténeti és bibliografiai szempontból páratlanul álló művét, a Magyar írók élete és munkái czímű hatalmas vállalatot, melynek eleddig 100-nál több füzete (XI. kötet) jelent meg. E művében az adatok hangyaszorgalommal végzett felkutatásával és csoportosításával eddig 21.000 írót ismertetett. Az 1899. évben a Magyar Tud. Akadémia levelezőtagjául választotta az érdemes tudóst, a ki a hazai hírlapirodalom feldolgozása terén magának maradandó emléket emelt az irodalomtörténetben. Tudományos érdemeiért a király 1897-ben királyi tanácsosi czímmel tüntette ki; a múzeumok és könyvtárak országostanácsa pedig 1905-ben tagjául választotta. A Komáromvármegyei Múzeum-Egyesület 1905. évben tiszteleti tagjául választotta amaz érdemeiért, melyet Komárom multja ismertetésével és művelődéstörténeti adatainak feldolgozásával szerzett.
Munkái: Hazai és külföldi folyóiratok magyar tudományos repertoriuma. I. kötet. Bpest, 1876. U. o. 1885. II. U. o. 1876. – Magyarország természettudományi és mathematikai könyvészete. Bpest, 1878. – A komáromi magyar szinészet története 1811–1835. Komárom, 1881–82. – Hirlapirodalmunk és hirlapkönyvtár. Bpest, 1884. – Egy polgártemetés. Komárom, 1886. – A jó Gésztl bácsi. Komárom, 1885. – Könyvtári emlékek. Bpest, 1887. – Fazekas Mihály és Ludas Matyija. Budapest, 1881. – Timárház. Naplójegyzetek 1835–1846. Komárom, 1889. – Magyar irók élete és munkái. Bpest, 1891–1906. I–XI. kötet. Csokonai és Lillája. (Egyet. Philol. Közlöny.) 1892. Az első magyar bibliographus. Budapest, 1901. (Székfoglaló.)
