Tájkórok.
Tájkórok.
A vármegyében uralkodó tájkórok közül első sorban említendő a kretinizmus, mely a tatai járás néhány községében fordul elő, bár nem nagy számban. A maláriának, mely hajdanában a csallóközi járásban uralkodott, nagy híre volt; elterjedésének viszonyai azonban napjainkban nagyon megváltoztak. A vízlevezetés és ármentesítés e terület talajviszonyainak oly változását idézték elő, hogy ott, a hol mocsarak és pangó vizek terültek el, most búzakalászok és dús növényzet díszlik. Ezzel a malária-lázak uralma meg van törve. A ránk maradt egészségügyi jelentések szerint e vidéken az epeláz és a tífusz nagyon el volt terjedve, kivált a nyári hónapokban.* Az 1850. és 1853. évi veszedelmes járványok a vízmentesítési munkálatok megkezdése előtt léptek fel, még mielőtt a laposokban meggyűlt víz a zsilipek és csatornák segélyével, levezethető volt. Két hatalmas zsilip működésének megkezdésével azonban, 1857-ben a féléven túl bezárt belvizeknek természetes medrükbe (Dunába és Vágba) való bocsátása után a váltóláz annyira csökkent, hogy a katonai állományban a váltólázasok száma 53 százalékról 8.9 százalékra szállt alá. E kedvező állapot egy évtizednél tovább tartott. A hatvanas évek vége felé a csatornáknak az idő folyamán bekövetkezett eliszaposodását 1868-ban egy szerfölött veszedelmes járvány követte: a katonák létszámának 85 százaléka váltólázban szenvedett. A hetvenes évek elején a váltóláz csekély terjedelmű volt egészen 1876-ig. Ez év február havában a Duna vize 667 cm.-re áradván, az egész víz- és jégtömeg a Vág medrébe tereltetvén, azzal egyesülve felfelé vette folyását. A Duna és Vág töltései több helyen átszakíttattak. Ez évben a katonai létszám 50%-a, az utána következőben pedig 73%-a esett váltólázba.
Az 1778. évi augusztus havi jelentés szerint: »Weihselfieber nahmen zu«.
Az 1783. év júliushavi jelentés: »Hoc mense fere integro febres biliosae remittentes és quaedam Diarrhoeae et disenteria epidemice grassabantur.«
Az 1788. évi augusztus hóra vonatkozó jelentés: »Die in vorigen Monaten anhaltenden (besonders von hitziger Art) Weichsel – wie auch Breihfieber vermehrten sich auf eine sehr beträchtliche Zahl.«
Az 1880. évben ismét bekövetkezett áradás a vidéket sokáig veszélyeztette. Márczius havában a víz 679 cm-re emelkedett és a Csallóköz nagy részét elborította. Az utána következő 1883. évben a Csallóköz ármentesítési ügyét kormánybiztos vette át. Az előrebocsátottakból kiderül, hogy a folyók vizének a meleg hónapokban, vagy azokat megelőzőleg kiáradt és visszamaradt mennyiségétől függ a járvány terjedelme, míg a kiáradt víznek akadálytalanul végbemenő lefolyása maláriát nem okoz.
