Madar.
Madar.
Madar, Esztergom vármegye határán fekvő magyar nagyközség, 350 házzal és 1911 róm. kath. és ref. vallású lakossal, a kik között a reformátusok vannak a legtöbben és csak nekik van itt templomuk, mely 1691-ben, egy török mecset helyén és falai felhasználásával épült. Postája és távírója az esztergommegyei Bátorkeszi, vasúti állomása pedig Köbölkút. E község hajdan a királyi madarászok lakóhelye volt és innen vette a nevét is. 1252-ben Marczel és Illyés szolgagyőri várjobbágyok szerepelnek itt, a kiket ekkor a várjobbágyok sorából kivettek és nemességre emeltek. 1360-ban Nagy Lajos Madari Marczel királyi solymár rokonait is nemesekké teszi. 1377-ben egész Madarra, mely előbb Keszi Péter fia Marczelé volt, Marczel fia János kap új adományt. 1485-ben a Marczelházi Posár család, Mátyás királytól, új adományt nyer e birtokra. Ez időben possessio Madarr néven írják. A török világban csak részben pusztult el, mert 1552-ben még 22 lakható házat találtak itt az összeírók, mely szám 1576-ban már ötvenre emelkedett. Ezidőtájt Posár, vagy Pozsár Menyhért is birtokosa volt. 1655-ben Pozsár Lukácsnak magva szakadván, Sibrik Dániel kap reá adományt. 1659-ben Maszlik Pálnak is van itt részbirtoka, 1716-ban pedig Gyulay Ferencz kapja királyi adományban, de három évvel később Huszár Éva és Juliánna tartanak igényt e birtokra. Később azután a herczeg Pálffyak és a gróf Czirákyak lettek az urai és ma herczeg Pálffy Miklósnak van itt nagyobb birtoka. Madar község sok ideig artikuláris hely volt, a hová a komárommegyei Csúz, Csehi, Jászfalu, Szentpéter, Martos, Ógyalla, Perbete, D.-Radvány és az esztergommegyei Kisújfalu, Búcs és D.-Mócs községekből a ref. hívek istentiszteletre jártak. A község, egy 1763. január 28-iki feljegyzés szerint, csaknem egészen elpusztult, a mint a jegyzőkönyv írja: »Négy ízben ment által rajtunk az Istennek földindulásbéli itéletje, melyek közül a második ízben oly nagy volt, hogy a házak egyetemben összedűlének s a templom boltozatja ketté szakada, kő falai megrepedtenek és az egész alkotmány oly erőszakot szenvede, hogy a dél felé való szegeletnek még a fundamentum kövei is megrepedtenek, a 72 esztendős templom karai leroskadtanak. A föld sok helyeken meghasadozván, fővénynyel egyvelges vizet okáda ki. Ugyanezen esztendőben akkor uralkodó felséges királyasszony, a felséges Mária Therezia engedelmet és szabadságot publikálván a földindulás által lett templombéli romlások építésekre – mi is a fentebb említett romlásokat megépítettük.« 1866-ban és 1904-ben a községnek nagyobb része leégett. Ide tartozik 95Újpuszta. Az ú. n. Szentkirálykúti dűlőn állott hajdan Mercse falu, mely 1279-ben Merchey alakban van említve és 1387-ben még komáromi várbirtokként szerepel. Az itteni ú. n. Várhegyen sánczok nyomai láthatók, de hogy mely korból valók, azt megállapítani nem lehet.
