Berendezés.
Berendezés.
A ház berendezése olyan, mint a Dunántúl más vidékein. Bútorzata a népi, kisnemesi és városi elemnek keverődése. A hajdan híres, vésett és festett, félországban ismert komáromi tulipántos ládát teljesen elnyomja a fényezett sublót s a meghitt, öreg búbos, vagy testes, koporsó formájú fonott kemenczéket is kiszorítja a feszelgő cserépkályha. Különösen a dunántúli rész vetkőzött ki régi formájából.
A konyha rendesen két részre tagolódik, ú. m. pitarra és konyhára vagy tüzelőhelyre. Itt még a nyílt tűzhely járja, hatalmas boltozott tetővel s nagy nyitott kéménynyílással, mint a dunántúli síkabb vidékeken. Innen fűlik a két ház kemenczéje is. Ezek egyszersmint kenyérsütésre is valók; az újabb házaknál ez a konyhában van, a nyílt tűzhely alatt. Az ú. n. haladó kor már ezeket is kezdi megtámadni s kiforgatni régi állapotukból. Berendezésükben különösebb felemlíteni valót nem találunk, nagyjában olyanok, mint a Dunántúl 169jórészén. Népies jelleget csak az udvardi járásbeliek (Martos, Naszvad, stb.) mutatnak.
