Bronzkor.
Bronzkor.
Mintegy 13 vagy 12 századdal Kr. e., midőn az emberiség a réznek ónnal való keverékét már feltalálta, terjedtek el hazánkban is a bronz eszközök. A bronzkori lelőhelyek közül különösen gazdagok a marczelházi, dunaalmási, nagyléli és zsitvatői urnatemetők. A bronzkori ember már nemcsak a földet mívelte, miként ezt az újszőnyi öntőműhely maradványai között előforduló sarlótöredék is bizonyítja, hanem már műhelyszerű ipart is űzött.
Halottaikat rendesen elégették, de azért találunk néha bronzkori sírokra is, mint Csepen és Környén. Csepen az 1869. évben a Thaly-család birtokán, a szőlők alatti dülőben szántásközben egy sírra akadtak, melyben csontvázat találtak ülő helyzetben, minden ékszer vagy házieszköz nélkül. A sír feneke ellenben kővel volt kirakva.
Az urnatemetők közül a marczelházi a Zsitva folyó közelében terült el, míg az almási viszont a Duna partján feküdt. E két temető némi tájékozást nyújt a bronzkori ember temetési szokásait illetőleg. Almáson 1880-ban mintegy ötven cserépedényt szedtek össze, melyekből rendesen égetett csontmaradvány és hamu, azonfelül bronz gombostű, egy bronz tőr pengéje és sok apró, hengerded bronz tekercs került elő. E leletből láthatjuk, hogy a halottakat felöltöztetve égették el s hamvaikat nem gerencsér-korongon készült urnákba tették. Udvard vidékén is óriási bronzkori urnákra akadtak, melyek az esztergomi primási muzeumba kerültek.
391A bronzkori emlékeket, a vármegye területén, Gyulai Rudolf nyomán, a következőleg állíthatjuk egybe:
A gyermelyi kincs, melyet az Archeologiai Értesítő (1889., 62.) ismertetett, Komárom vidékéről való díszes fokos. A Csillagsáncznál a komáromi halászok 1881-ben egy bronz kardpengét fogtak ki a Dunából, mely jelenleg a Magyar Nemzeti Muzeumban van. Környéről való két karperecz és egy tokos véső. Ugyanott csontváz alkarján 1886-ban két vastag tekercset találtak. Kürthről két véső, Tatáról négy tokos véső, csonka ürvéső, díszes karperecz, Újszőnyről tokos véső. Ezeket Hampel ismertette a »Bronzkor Emlékei« czímű művében. Szomódról bronztű, Ószőnyből bronz-kardpenge töredéke, Kisbérről tőr került a Magyar Nemzeti Múzeumba, mely utóbbinak pengéje és markolata egy darabból van öntve.
Marossy János Bánhidáról szerzett egy tokos vésőt. Piszkén a márványbányában 1859-ben füles bronz-vésőt találtak. Remeteségen gróf Esterházy Miksa akadt különféle bronztárgyakra és cserépedényekre, melyeket 1879-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak adományozott. Aszáron 1868-ban – valószínűleg kenőcsnek való – kis csuprot találtak. A vármegyei múzeumban egy Udvardról való kardpengét, egy Szentpéteren talált tokos vésőt és egy Hetényben talált bronzcsákányt őriznek.
