Az 1715. évi összeírás.
Az 1715. évi összeírás.
A szatmári békétől a bécsi kongresszusig terjedő száznégy év legnagyobbrészt a belső átalakulás, az anyagi fejlődés korszaka.
Közel kétszázados küzdelem alatt a vármegye legnagyobb része elpusztult, de a kuruczvilág utolsó éveiben fellépő pestisragály is megtizedelte a népességet. Csak a ragály megszűntével kezdődött fejlődés gazdasági téren.
Az 1712–1715. évi országgyűlés által elrendelt összeírás, melyet 1715-ben első ízben végeztek, s a melyet 1720-ban megismételtek, élénk tanúságot tesz az utolsó évek alatt elért gazdasági fejlődésről. 1715-ben a vármegye közigazgatásilag három járásra (csallóközi, érsekújvári és győri) osztatott fel. – E három járás területén 1715-ben két mezőváros, öt kuriális és hatvan jobbágyközség, 1720-ban tizennégy kuriális és 62 jobbágyközség volt.
1715-ben e 67 helységben összesen 185 mezővárosi polgár, 1511 jobbágy, 443 zsellér, 42 taksás, összesen 2181 háztartás, 1720-ban, jóllehet az összeírt helységek száma 78-ra emelkedett, és 26 nemes háztartást is összeírtak, összesen csak 2101 háztartás van feltüntetve. Ez csak úgy magyarázható meg, hogy az összeírásnál kizárólag az adóalanyok voltak irányadók, miért is az elszegényedett vagy egyéb okból adófizetésre képtelen háztartásokat kihagyták az összeírásból. Ugyanez a szempont vezette az összeírókat a művelés alatt álló területek összeírásánál is.
1715-ben 22.594 köblös szántó, 120 köblös írtvány, 2871 kaszás rét, 950 1/2 kapás szőlő, 13 1/4 malom, 1720-ban pedig 23.933 köblös szántó 257 1/4 köblös irtvány, 3645 kaszás rét, 1962 kapás szőlő, 27 1/2 malom került összeírásra.
Láthatjuk ebből hogy a mívelés alatt álló terület a békés korszak beálltával jelentékenyen növekedett. Az 1715–1720. évi összeírás csak nagyon kevés adatot szolgáltat az egyes községek lakosai által űzött földmívelési vagy tenyésztési ágakat illetőleg. Az 1715. évi összeírásban még több községnél meg van említve, hogy lakosai halászattal folgalkoznak; ilyenek Kamocsa, Megyercs, Martos, Naszvad. Csak két község (Kamocsa és Szimő) lakosai termeltek gyümölcsöt. Az 1720. évi összeírás szerint Guta község lakosai halászattal, Lábatlanéi, Neszmélyéi és Szimőéi pedig gyümölcstermeléssel foglalkoztak, Ácson a lótenyésztés, Igmándon és Kócson pedig a marhatenyésztés nyomaira akadunk.
Az 1715. évi összeírás csak Igmándnál és Kocsnál említ szőlőmívelést, 1720-ban már Császáron is voltak új szőlőültetvények és Lábatlan határában, melynek egy részét 1718–1719-ben ültették.
Komárom városa, noha ekkor még nem bírt szabad királyi városi joggal, külön összeírás tárgya volt. 1715-ben 719, 1720-ban 932 háztartást írtak össze Komáromban.
