Az 1865. évi képviselőválasztás.
Az 1865. évi képviselőválasztás.
A megye négy választókerületéből küldött országgyűlési képviselők pedig voltak kerületenként és pártállás szerint, az 1865/8. évi országgyűlésen Nagy-Igmánd: Sárközy József (balközép), majd Milkovics Zsigmond (balközép); Tata: Ghyczy Ignácz (balközép), majd Huszár László (balközép); Udvard: Madarassy Móricz (balközép); Nemes-Ócsa: Zámory Kálmán (balközép); az 1869–1872. évi országgyűlésen Nagy-Igmánd: Milkovics Zsigmond (balközép); Tata: Fittler Dezső (Deák-párti); Udvard: Ordódy Pál (Deák-párti); Nemes-Ócsa: Zámory Kálmán (balközép); az 1872–1875. évi országgyűlésen Nagy-Igmánd: Milkovics Zsigmond (szélsőbal); Tata: Ghyczy Dénes (balközép); Udvard: Szombathelyi Győző (balközép); Nemes-Ócsa: Zámory Kálmán (balközép).
Ugyancsak e korszakban a megyének többi közéleti szerepvivői és pedig mind a régi, nem tisztviselői gárdából még: Ghyczy Kálmán, ki 1865. óta az országgyűlésen már Komárom szab. kir. városát képviselte, Galántai Balogh Ferencz, Baranyay László, Milkovics Zsigmond, Thaly Zsigmond, Szabadhegyi Móricz, Jaross Károly, Ekeli Pázmány Zsigmond, Missics Elek, stb. törvényhatósági bizottsági tagok.
* * *
541Elvitathatatlan történeti igazság, hogy: nemzeteket a szellemi és anyagi haladás nagy útján a kishitűség élesztésével, a nemzeti aspirácziók bénításával nem lehet sikeresen előre vinni. Nálunk a XVI. és XVII. évszázad élete telve volt politikai, hadi viszontagságokkal, melyek magát a nemzeti létet is veszélyeztették: de volt politikai erély, önbizalom a lelkekben, mely tevékenység mellett, saját szabad ipara, szabad kereskedelme, – ez utóbbi nemcsak belső, hanem külső is, jelentékeny, lendületes.
Ez a kereskedelem a XVIII. században hanyatlott el, midőn azonkori elődeink felülről mesterségesen ápolt politikai rezignácziója a minden egyéni, emberi és nemzeti törekvés, előhaladás előfeltételét, az önbizalmat a nemzet lelkében elcsüggesztette. Széchenyi nagy szelleme megtört a probléma megoldása proczessusának szirtjén: hogyan, mi módon és eszközökkel lehetne nemzetének pótolni, a mit az előző két-három nemzedék politikai lemondása a magyarság erkölcsi és anyagi javaiból veszni engedett.
Távol esik tőlünk politikai iskolája követőinek jóhiszeműségében kételkedni, vagy azt, a mit kormányzati ténykedésük körében az anyagi előhaladás terén az utóbbi harmadévszázad alatt műveltek, kicsinyléssel illetni: de láttuk, hogy az eredmények, melyeket felelős nemzeti kormány közreműködésével és védőpajzsa alatt elértünk, a nemzet anyagi erejének óriási megfeszítésével szemben mennyire aránytalanok; láttuk, hogy a mód, mely szerint a politikai kishitűség élesztésére, a nemzeti aspirácziók elhárítására alapított kormányrendszer gyakorolva volt, a nemzet erkölcsi és anyagi javaiból, talán akaratlanul is, mennyit elpusztított.
