Kiváló férfiak.
Kiváló férfiak.
Jeles férfiakban bővelkedett a vármegye. Ott látjuk élükön a következő nevek viselőit:
Ghyczy Ferencz első alispán (1810–1828.) és országgyűlési követ (1825–1827.), Thaly Zsigmond másodalispán (1817–1828.); id. Pázmándy Dénes első alispán (1828–1840.) és követ (1825/7., 1830., 1832/6., 1839/40.); Kürthy Lajos másodalispán (1828–1832.); Ghyczy Rafael másodalispán (1832–1840.), első alispán (1840–1844.), követ (1830., 1832/6., 1839/40.); Sárközy József másodalispán (1843–1844.); Ghyczy Kálmán, Ferencz fia, első alispán (1844–1847.); követ (1843/4., 1847.); ifj. Pázmándy Dénes, id. Dénes fia, másodalispán (1844–1847.), első alispán (1847–1848.), követ (1843/4., 1847/8.); Milkovics Antal követ (1847/8.).
Rövidesen néhány szónyi jellemzés. Ghyczy Ferencz: a közigazgatás vezetésében tekintély. Előadása tömör, világos.* Thaly Zsigmond: törvénykezési tudásával, a bíráskodás nyugodt, tapintatos vezetésével tűnt ki. Idősb Pázmándy Dénes: jó szónok. Sima modor, bánásmód, nagy emberismerettel 535fölfegyverezve. Kürthy Lajos: eleven, gyakorlati elme, élénk, mozgékony véralkat, gyors cselekvőképességgel, kinek eleme inkább a független élet, miért is mint táblabíró vagy utóbb alispánhelyettes, nagy áldozatkészséggel gyakorolja a nobile officium olykor terhes feladatait.* Ghyczy Rafael, Milkovics Antal, Sárközy József egyéniségét a közügy szolgálatában élénk, nemes becsvágy hevíti, a környező nép iránt a szeretetteljes atyáskodás érzése jellemzi, – a miért irányukban a nép is közszeretettel adózott. – Ghyczy Kálmán és ifj. Pázmándy Dénes utóbb képviselőházi elnökök országos közszereplése ismeretes.
Állása hatalmi körének tudata egy alkalommal a kelleténél túl talált kicsapni a kerékvágásból. Egy ebbeli minőségében magára nagyon sokat tartó udvari szállító, a szőnyi fogadóhoz érkezvén, hogy császárvárosi szép fogatát az épen megeredt záporesőtől megkímélje, a telve volt kocsifélszer alól az ekkor épen Szőnyön időzött alispán kocsiját huzatta ki embereivel az esőre, s midőn e miatt az alispántól kérdőre vonatott, annak nagy fenhéjázva sértően válaszolt. Az alispán ezért őt a hajdujával lehuzatta s büntetésül jó tizenkettőt csapatott rá. A szállító panaszára Bécsből »ad verbum regium audiendum« legmagasabb parancsolat jön, s Ghyczy viczeispán Bécsben, a Burgban ő felsége Ferencz császár-király legmagasabb színe előtt nagy tiszteletadással, de egyenes deréktartással megjelenik.
– Hogy merészelt ön – hangzott a szigorú kérdés, – az én emberemen ilyen súlyos dolgot elkövetni, – mivel képes ezt az eljárását menteni ?
Ghyczy alispán előadván a büntetés cselekményének előzményeit, nyugodt méltósággal igyen felelt:
– Felséges királyom, megcselekedtem; de kénytelen vagyok mondani, hogy valamiképpen a felséges császár és király nagy birodalmában maga felséges uram parancsol, azonképpen a vármegyében ősi szokás szerint annak viczeispánja parancsol.
A patriarkális gondolkozású császár-királynak megtetszett az őszinte, egyenes felelet, melyhez nem igen volt szokva, s kedélyességre hangolódva, és zsebéből burnótszelenczéjét elővonva, a közelében állott, tolmácsként is alkalmazott udvari tanácsoshoz intézve mondogatta: Na, Er sagt was…Ja, ja. Er hat wahrscheinlich Recht!...Majd pedig nyomban az alispánhoz fordulva, nyájasabbra váltott hangon így fejezé be az audiendumot: »Abert, nicht wahr, lieber Vicegeschpan, Sie werden das nicht mehr repetiren?!« –
Az abban az időben nagyban dívott választási gúnyversek egyike, annak jelzéséül, hogy tótságlakta faluja környékén nagy társadalmi befolyást gyakorolt, »tót király«-nak nevezi. Ám jó tót király volt. Nevelt a magyar hazának két jeles fiat: Istvánt, ki a szabadságharczban Bocskay-huszárezredes volt, s kit 49-ben golyó általi halálra, majd kegyelemből tizennégy évi várfogságra itéltek, miből a csehországi Josefstadtban hét esztendőt ki is töltött, – és Józsefet, Bars vármegye 1861-iki lelkes alispánját.
Jelenet Komárom ostrománál.
533Klapka György.
(Az Országos Képtárból.)
De ugyanekkor lehetetlen kegyelettel meg nem emlékeznünk a vármegye e korszakbeli többi érdemeseiről is, közöttük különösebben Ordódy János, Ordódy Bálint, Pázmándy Pál, Laky Mihály, Baranyay Zsigmond, Szabadhegyi András táblabírákról, Ordódy Vincze főjegyzőről (Pál, a későbbi első alispán, majd miniszter atyjáról) és Huszár Ferencz főszolgabiróról) kik néha, mint alispánhelyettesek is hű, odaadó, fáradhatatlan munkásai voltak megyéjökben a közügynek.
* * *
