Talajviszonyok.
Talajviszonyok.
Az alluviális hatások keretébe foglaljuk bele e vármegye talajviszonyainak ismertetését. Talajféleségeit eredet szerint három csoportba oszthatjuk, ú. m.: helytálló, víz- és szélhordta talajokra. Helytállók azok a talajféleségek, melyek az eredeti kőzet fokozatos, lassúbb vagy gyorsabb elmállása következtében a helyszinén képződnek. Ilyen talajféleséget a vármegye hegyvidékén találunk. A Vértes és Gerecse hegységben uralkodólag fellépő mészkő és dolomit málladékai: agyagtalajok, több-kevesebb kőtörmelékkel, helytálló talajt képviselnek. Ezek a területek mind fekvésüknél, mind a talajviszonyaiknál fogva az erdőgazdálkodást vannak hivatva szolgálni. A vármegye 13.2% erdőterületének java része erre esik. A fiatalabb geologiai képződmények – mint a minők a Vértes-Gerecse neogén-korú rétegekből álló előhegyei, nemkülönben a Duna balpartján levő határmenti magaslatok – szelidebb lejtőikkel, lazább szerkezetű homokos agyag és vályog felső talajaikkal a szőlőmívelésre alkalmasak, épp úgy, mint a szélhordta löszképződménynek az előhegységekben elszórt foltjai és a futóhomok-területek. Ezeknek betelepítésénél a mai 1.2% szőlőterületet jelentékenyen lehetne szaporítani.
A magaslatokhoz simuló diluviális terraszok talajféleségei vályogból, homokos vályogból és homokból állanak. Elég mélyrétegűek, és alsó talajuk homok vagy lösz. A vályogtalajt – az agyag és a homok között foglalván helyet – középkötött talajnak is nevezik. Nem lévén oly kötött, mint az agyag s oly laza, mint a homok, a legtöbb kulturnövény termelésére alkalmas. Mívelése 13könnyebb mint az agyagé, s ha nem is ad oly dús terméseket, mint a humozus agyagtalaj, de annál jobban kedvez a minőségnek. A vármegye 57.1% szántóföldjének java része erre a talajféleségre esik.
Részlet a dunaalmási III. sz. kőbányából.
Dolomitsziklák a Vértesből.
Kilátás Virt pusztáról.
A komáromi síkság a Csallóközzel, a Vág, Nyitra és Zsitva völgyével fölötte változatos talajviszonyokat tüntet fel. Szimő, Udvard és Lándor puszta között nagy kiterjedésű rétségek, nádasok foglalnak helyet. E terület uralkodó talajfélesége a fekete réti agyag, melyet a Kis-Duna, Vág, Nyitra, Zsitva és Császta mentén szakít meg szélesebb-keskenyebb sávban e folyók öntés-iszapja. Apáczaszakállas, Komárom és Kolozsnéma között, már alárendeltebben fordul elő e talajféleség s helyét a Duna nagyobb kiterjedésű öntésiszapja s az a homokbuczka-vonulat foglalja el, mely a Duna és a Vág között húzódik északnyugat-délkeleti irányban. A fekete réti agyagterület tetemes részén rétek, kaszálók vannak s a vármegye 10.8% rétterületének tetemes része itt foglal helyet. Ugyancsak e terület adja nagy részben a 6.2% terméketlen részt a vármegye határából.
Az a székes-iszap, atka, réti mészkő, mely e fekete agyagot az alsó talajban rendszerint kíséri, még pedig többnyire sekély mélységben, óva int e területeknek kalászosok termelésére való felhasználásától. Pedig e rétek feltörése, úgy látszik, lázas sietséggel folyik; de csakhamar jelentkezik annak súlyos következményeként a talaj elszékesedése. Komárom, Aranyos, Megyercs, Ekel táján már ott fehérlenek a kisebb-nagyobb székesfoltok, bántó hatással illeszkedve bele az innen is, túl is zöldelő rónaságba. A Csallóköz régi híres szénatermései ma csak emlékezetben élnek, és Gúta, a hajdani szénszállító góczpont ma alig továbbít a Vágon egy-két dereglyével. Épp ily okszerűtlen az a gazdálkodási irány, mely a Duna, Vág és a Nyitra öntésiszapját nem aknázza ki kellőképpen. Ez iszap jó minőségű, mélyrétegű vályogtalaja, éppen az említett folyók partján terülve el, már a természettől is a legintenzivebb kerti gazdálkodásra van predesztinálva. A vágparti Guta, még inkább Kamocsa és Szimő népe nemcsak a vármegyében, hanem annak határain túl is híres zöldség- és káposzta-termelőként ismeretes. Ennek a gazdálkodási iránynak kiterjesztése és gyümölcstermeléssel való egybekötése volna e vidékre nézve fölötte kivánatos. Ennek főfeltétele azonban öntöző csatornák létesítése, a melyek által e vidék hova tovább sivárabb képe más alakot öltene, pusztuló népe szebb jövőnek nézhetne elébe. Mert az egykori hatalmas mocsárterület fekete agyagtalaján az öntözött rét az okszerű rétművelés alapját vetné meg, a folyók öntés iszapjának vályogtalaja öntözéssel virágzó kerti gazdálkodásra vezethetne, melyet a mai hullámtereknek gyümölcsökkel, az elszórt futóhomok buczkáknak szőlővel való betelepítése egészíthetne ki. Mindezek olyan gazdasági fejlődést biztosítanának a vármegye e része lakóinak, a minőről ma még talán álmodni sem mernek.
