A XIX. század irói.
A XIX. század irói.
Azt a kulturális életünk fejlődésében mély nyomokat hagyó, előkelő szerepet, melyet Nógrád vármegye irodalmunk felujulása korában játszott, a következő időben, a nemzeti költészet-korában is megtartja. Múlt századi költői és tudományos irodalmunk nem egy kiváló, halhatatlan emlékű alakjának bölcsője Nógrád vármegye földjén ringott; innen sugárzott ki nevök fénye, nemcsak a hazába, hanem egyik-másik jelesé az egész művelt Európába.
Kováts-Martiny Gábor (1782–1845), a túrmezei születésű, pozsonyi lyceumi tanár, a külföldön is kiváló astronomus hírében állott. Az ábelfalvai Petényi Salamon Jánosnak (1799–1855), a világhírű tudósnak, a tudományos madártan megalapítójának nevét nemcsak hazánk, hanem a külföld nagy ornithologusai is hálával és tisztelettel említik és egész életére gyűjtött állattani megfigyeléseiről már egy egész kis könyvtárt írtak össze. Katona István örökét a történeti kutatás terén a Balassagyarmaton született híres történetíró, Nagy Iván (1824–1898) vette át e korban, nem kisebb rátermettséggel művelve ezt a tudományt.
Költői és szépprózai irodalmunkban maradandó babérokat szereztek maguknak a herencsényi Lisznyay Kálmán (1823–1863), a múlt század ötvenes éveinek híres palóczköltője, a vidékies »kelmei költészet« megindítója; a kisterenyei születésű Abonyi Lajos (1833–1898), a hatvanas évek egyik legolvasottabb írója, az alföldi népélet kitűnő rajzolója; a balassa-gyarmati Bérczy Károly, a kiváló novellista, műfordító és a magyar sportirodalom megalapítója.
