Szontagh Pál.
Szontagh Pál.
Szontagh Pál (Nógrádi) a főrendiház tagja, belső titkos tanácsos, született Szécsényben 1820 szept. 14-én. Jogi tanulmányainak elvégzése után, 1842–47-ig Nógrád vármegyében volt jegyző és szolgabíró, a mikor Libetbánya városa követként Pozsonyba küldte. 1848-ban Bécsben fogalmazó lett herczeg Esterházy Pál külügyminiszter mellett. Itt belekeveredvén az októberi felkelésbe és avval 310gyanusíttatván, hogy egyike volt azoknak, a kik Bem tábornoknak Bécsből való elmenekülésében segítették, két évi súlyos várfogságra itélték. 1850 júl. 27-én kegyelmet nyervén, Olmützból, hol fogva volt, visszatért hazájába és horpácsi birtokára vonúlt, hol gazdálkodással, politikai, szépirodalmi tanulmányokkal töltötte életét. 1865-ben a balassagyarmati kerület választotta képviselőjének, később a nagylaki, a tabi, a fuzió után pedig, – melynek megteremtésében nagy része volt, – 1876–87-ig ismét a balassagyarmati kerületeket képviselte. Előbb a balközépnek, később a szabadelvű pártnak volt egyik legismertebb vezéralakja és Tisza Kálmánnak egyik legnagyobb híve és meghitt barátja. Két ízben választották meg a képviselőház elnökének és mint ilyen, belső titkos tanácsos lett, 1887-ben a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. Meghalt 1904 jún. 16-án Horpácson. Bár nem volt kimondott író, de egyénisége és összeköttetései következtében befolyással volt az irodalomra. Madách Imrével való benső barátsága hatással volt a nagy költő fejlődésére. Madách neki mutatta be minden dolgozatát, az ő tanácsát kérte ki és Szontaghnak czinikus, szatirikus egyénisége nagy befolyással volt »Az ember tragédiája« egyes alakjaira is, sőt Palágyi szerint Luczifer alakját Szontagh Pál után alkotta meg. A Kisfaludy-társaságnak alapító tagja és buzgó támogatója volt. Irt számos epigrammát, czikket (Vasárnapi Ujság 1861, 1871, 1878, 1897.), politikai czikket és országgyűlési beszédet.
