Csemegeszőlő.
Csemegeszőlő.
A csemegeszőlő termelését különösen a nógrádi járás űzi, de itt kiemelhetők Nógrádverőcze, Kismaros, Kosd, Rád, Pencz községek, hol a termelt szőlőt, mind ilyen módon értékesítik. Továbbá a vasútak mentén levő községekben is igen erősen fejlett a csemegeszőlő kereskedés. A kismarosiak külföldre is nagy menynyiséget szállítanak; ezeknek a nagymarosiak erős vevő és eladó versenytársaik, mind e vármegyében, mind a külföldön. A »Marosi« név ismert volt nemcsak az országban, hanem Ausztriában és Németországban is; azonban a németországi piaczokat elvesztették, midőn a hazai szőlők rohamos pusztulása következtében az országban elég sok és olcsó anyagot nem kapván, Olaszországba mentek vásárolni s közvetetlenül onnan szállították Németország városaiba az asztali szőlőt s így megtanítva az olaszokat a szőlőcsomagolásra, ők maguk mutatták meg az útat az olaszoknak a fogyasztó piaczokhoz. Ezután az olaszok a marosiak nélkül is elvégezték a szállítást, kiszorítván őket ezekről a piaczokról. Ezzel a marosiak anyagilag sokat ártottak maguknak és a későbbi hazai termelésnek. A vármegyében a csemegeszőlő termesztésnek és kereskedésnek mindazokban az években, melyekben az alföldi és homoki szőlőket valami csapás éri, vagy az időjárás nem kedvező, vagy nincs túl nagy termés, még mindig szép haszna volt és van mind kifelé, mind a vármegyében, a három forgalmi góczpontban. S az áringadozás ellenére a 10 évi átlagár, kilónként 36–44 fillér között váltakozott, a mi mellett a szőlőmívelés és a csemegeszőlő-kereskedés kellő jövedelmet hoz.
Sem a borok, sem a csemegeszőlők értékesítésére itt társulatok, szövetkezetek, pinczeszövetkezetek nem alakultak s míg ily árakat érnek el a termelők, nem igen lesz erre indító ok a kényszer, hogy csoportosuljanak; annál kevésbé van erre kilátás, ha a községi fogyasztási és értékesítő szövetkezetek közűl egyre többen térnek át arra, hogy kizárólag e vármegye területén termett bort áruljanak.
