Cserhátszentiván.
Cserhátszentiván.
Cserhátszentiván. (Azelőtt csak Szentivány.) Pásztóhoz közel fekszik. Magyar kisközség és körjegyzői székhely. Házainak száma: 135, lakosaié 680, a kik túlnyomóan róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Pásztó. 1524-ben Katonai György birtokában találjuk, kinek halála után vejei, Aranyi és Pécsi örökölték. 1562-ben már a török hódoltsági területhez tartozott. Ekkor Csálin Diváné török tiszt hübérbirtokai közé tartozott. 1572-ben Ferhát bin Abdullah zsoldos lovaskatona hűbérbirtoka volt. A XVIII. század elejétől kezdve nemes községként szerepel. 1754–55-ben Balás György, Gábor és János voltak itt birtokosok. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával Kubinyi Gáspár, Siráky Pál és Albert, ifj. Balás Ferencz és Gábor és ifj. Aranyi István voltak a helység földesurai, később pedig, 1826-ban, az Aranyi, Siráky, Fridrich és a Csernyus családok. Jelenleg Horváthy Zoltánnak van itt nagyobb birtoka, kinek úrilaka 1895-ben épült. 1873-ban a lakosság felerésze a kolera áldozata lett. A róm. kath. templom 1759-ben épült. Az evangélikusoknak is van itt egy kisebb imaházuk. A község egyik dülőjét Száláskai-dülönek nevezik. A hagyomány szerint azért, mert midőn a Siráky és az Aranyi családok a XVII. század elején női ágon örökölt birtokaik átvétele végett ideköltöztek, magukkal hozták Valentin János evangélikus kántort is, és a Száláskai-dülő tölgyfái alatt telepedtek le, a hol isteni tiszteletet tartottak. A Szuha-patakot a helybeliek Karpi pataknak is nevezik, ama Karpi nevű mérnök után, a kit 1801-ben, két gyermekével együtt, a megáradt víz elsodort. E helységhez tartoznak: Cserkút-telep, Szárazrét- és Szomjas-tanya.
