Diósjenő.
Diósjenő.
Diósjenő. Ugyancsak a hontmegyei határon fekvő magyar kisközség, körjegyzői székhely, 420 házzal és 2163 róm. kath. és ref. vallású lakossal. Postája a és vasútállomása helyben van, táviróállomása szintén. Ősi helység, mely már a XIII. század második felében fennállott. 1282-ben szerepelnek elsőízben a jenei vendégek, a kik Borsosberinke haszonbérlőiként említettnek. 1437-ben Zsigmond király Lévai Cseh Péternek adta zálogba. Rövid idő múlva a husziták fészkelték be magukat e helységbe és valószínűleg ők építették azt az erősséget, melynek némi nyomai még ma is láthatók s a melyet Ujlaki Miklós 1456-ban 2200 forintért váltott ki Axamit kezéből és ismét Lévai Cseh László kezeihez bocsátotta vissza. 1460-ban városi kiváltságai voltak. 1465-ben a Szepesy családot iktatták be egy részébe. 1470-ben még a Lévai Cseh-család birtokában találjuk. A középkorban vámos hely is volt. 1562–63-ban Ahmed bég nógrádi mizliva hűbérbírtoka volt. 1579-ben 34 portával van felvéve a nógrádi szandzsák számadáskönyveiben. 1583–84-ben Ali nógrádi szandzsákbég hűbérbirtokaihoz tartozott. 1598-ban Dobó Ferencz volt a helység földesura. 1715-ben 21 magyar, 1720-ban 30 magyar háztartást írtak össze benne. 1740-ben a Jánoky család, 1770-ben herczeg Esterházy Miklós volt a helység földesura. A herczeg Esterházyaktól báró Piret Béla, Almássy Ede, majd báró Groote Kelemen birtokába került. Jelenleg Sváb Sándor a helység legnagyobb birtokosa, övé a báró Pirettől épített kastély és ama két vadászlak, melyet báró Falkenhause Ernő építtetett. Újabban azonban a községen kívül nagy költséggel nagyszabású kényelmes kastélyt építtetett magának. A helységbeli róm. kath. templom újabb és csúcsíves ízlésben épült. A református templom azonban igen régi, de a sok átalakítás kivetkőztette eredeti jellegéből. A helység lakosai fogyasztási szövetkezetet tartanak fenn. Ide tartozik Felső-major és Ujmajor.
