Szemere.
Szemere.
Szemere (Szemerei). Béla király névtelen jegyzője is említi a bölcs Szemerét, Huba vezér utódját. Okleveles adatok e családról a XIII. század elejéig nyúlnak vissza. IV. Béla király még a tatárjárás előtt az Obon nevű földet a Tisza mellett, Leuszták fiának Mihálynak adta, de ez az adománylevél a tatárjárás alatt elveszvén, IV. Béla király az adományt 1255-ben Mihály fia Miklós részére megújította: A család őse, a kitől a családfa napjainkig szakadatlan, Kaki Domokos, a ki fiaival együtt 1412-ben megosztozik a család többi tagjaival Kakon és Detrehföldjén. Domokos fiának Jánosnak két fia volt: György (1435.), kinek utódai Erdélybe költöztek és Lőrincz († 1435. el.) Ennek gyermekei közűl János (1435–1488.) esztergomi és visegrádi várnagy s koronaőr, fia Kelemen, visegrádi várnagy és jajczai kapitány Mátyás alatt. Ennek fia Albert használta első ízben a Sz. családnevet, másik fia Gergely, a család jelenleg virágzó ágának törzse, Felső-Szemeréről írja magát. A származás hagyománya alapján a család a »de genere Huba« jelzővel él, melynek használatát a király is megerősítette. A család jelenleg virágzó ágának őse III. László (1730.), kinek két fia V. László, Ung vármegye követe (1802.) és István alispán és kir. tanácsos († 1829.), a család idősebb és ifjabb zempléni ágának a megalapítói. III. László testvérétől, Ádámtól származik a zempléni ág, melynek tagjai közűl II. Ödön (szül. 1839.) a nógrádmegyei Kis-Kürtösön és Nagyhalomban is birtokos. Fiai: György, Artur 622iró (szül. 1863.), Huba (szül. 1865.) orsz. képviselő, Lajos (szül. 1867.) cs. és kir. kamarás, min. oszt. tanácsos és Béla (szül. 1869.) kamarás.
Czímer: kékben-veres nadrágos, sarkantyús, fekete csizmás láb, a térdnél elülről nyíllal átdöfve, jobbról hatágú aranycsillag, balról a növő hold. Sisakdísz: kifeszített íj. Takarók: kékarany-veresezüst.
Szemere
