A fonóka.
A fonóka.
A palócz-szerelem a fonókában kezdődik s a kaszárnyában fejeződik be, mert »nagyon ritka az igazszivő« szerető, a ki még a katonasor után is kitart a babája mellett. A fonókát valamelyik özvegyasszony vagy gyermektelen házaspár tartja s tüzelőre meg világítóra a lányok adnak össze, de csak a szegényebbek, mert a rátartós, módosabb gazdák nem igen engedik leányaikat oda, jól tudván, hogy a fonóban könnyen tüzet fog a leányszív s akkor azután a kiszemelt gazdag vő elmarad a háztól. Faluja válogatja; de a fonók átlaga igen tisztességes hely. A legényeknek tulajdonképpen csak szombaton este volna szabad bemenniök, de azért máskor is bejutnak; igaz ugyan, hogy csak egynéhányan, mert kicsi a hely. Odabent csendben vannak, de annál jobban »abajognak« a kintrekedtek. s bosszúból nagy hóembereket építenek a pitarajtó elé, majd meg maskaráknak öltözve »rémísztgetyik« a lányokat, a kik szapora orsópergetés mellett mesélnek, nótáznak, pletykáznak s nagyokat sikongatnak, ha bagolyhuhogás közepette egy-egy tökfejű lárva vagy más fertelmes »bahhus« meg »bobos« koczog az ablakon. Éjféltájban pislogni kezd a lámpa s ekkor aztán »Szâoka akaggyon annak a torkába, a ki mégeggyet szó.« Oszolj kösség, nincs vendésség, mondja a gazda s kiki hazaballag a régi szeretővel, vagy az új ismerőssel.
