Apátságok, monostorok, prépostságok.
Apátságok, monostorok, prépostságok.
A vallásos buzgalom főként monostorok alapításában és templomok építésében nyilvánult. A terecskei Benedek-rendi apátságon kívül, a tatárjárás előtti korszakból még három ősi nemzetségi monostorról vannak adataink. Ugyancsak a tatárjárást megelőzőleg telepedtek le a Templomos vitézek és a jeruzsálemi Szent János lovagrend tagjai a vármegye területén. A tatárjárás után is számos egyházi testület szerzett birtokokat, a vármegyei családok áldozatkészségéből.
A tereskei Benedek-rendi apátságot, mely egyike a vármegye legrégibb egyházi intézményeinek, alkalmasint még első szent királyunk idejében alapították. Az apátság földjei beékelődnek az esztergomi érsek legrégibb birtokai – Vadkert, Szátok, Tóttereske – közé, tehát bizonyára csak e birtokok adományozást megelőzőleg voltak az apátság számára kihasíthatók. Okleveles adataink azonban csak a XIII. század elejétől kezdve vannak az apátságról. A váradi Regestrum egyik 1219. évi oklevele szerint a tereskei monostor apátja pert indított a poroszlói monostor apátja és kegyura, a Sartiván-nemzetségbeli Barakony ellen, husz márka miatt. A királytól ebben az ügyben kiküldött bíró, Bács comes, és a Varsányból való Primus nevű pristaldus a feleket tüzes vaspróbára Váradra idézte, ott azonban abban egyeztek meg, hogy a poroszlói apát és Barakony adnak a tereskei monostor apátjának hat márkát, a pristaldusnak fizetnek egy márkát, a bírónak járó részt pedig a tereskei apát tartozik fizetni. (Karácsonyi-Borovszky: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba lajstrom 236.) Az apátság túlélte a tatárjárás viharait. IV. Béla egy 1255. évi oklevelében, melyben Vadkert határait ismerteti, Csesztve, Szente és Szátok felemlítése után hozzáteszi, hogy a további határ érintkezik a tereskei monostor földjeivel, innen pedig egybe esik Tóttereske régi határával. Az esztergomi káptalan 1274. évi oklevele szintén említi az apátságnak Vadkert melletti birtokát. A XIV. és XV. században még fennállott. (Ortvay Tiv.: Magyarorsz. Egyházi Föld. II. 790.)
Gács vára a múlt század elején.
Hollókő vára a múlt század elején.
Kékkő vára a múlt század elején.
Nógrád vára a XVI. században
371Az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben a nógrádi főesperesség plebániái között előfordul egy Sac nevű Benedek-rendi apátság, melynek hollétét eddig nem sikerült kikutatni. Annyi kétségtelen, hogy Nógrád vármegyében volt, a, mint a tizedjegyzék következő szavaiból tűnik ki: Abbas de Sac iuratus dixit non ultra suam abbatiam valere, quam III. marcas est Neugradiensis.
Fuxhoffer-Czinár szerint volt Nógrádban egy sági prépostság. Pázmány Péter pedig egy Szent Benedek-rendi apátságról emlékezik meg; Bél Mátyás, a ki a helységet Saganak nevezi, szintén tud erről az apátságról. Bél szerint az e monostor helyén épült kastély a XVIII. század közepén a Koháry grófoké volt.
Nézetünk szerint itt a tereskei apátról lehet csak szó. A tizedszedő ugyanis Tereske nevét valószinűleg elcserélte a szomszéd Szátok község nevével, így került azután a tizedjegyzékbe Tereske helyett Sac=Szátok.
A Kökényes-Radnót-nemzetség, mely a vármegye délkeleti részében lakott, két monostor alapításával örökítette meg a nevét. Mind a kettő a premontrei rendé volt. Az egyik a Szent Hubertről czímzett garábi prépostság, melyet még 1179 előtt alapítottak. A monostorhoz tartozó birtokokról megemlékezik István ifjabb király 1265. évi adománylevele is, a melylyel Ágas várát a hozzátartozó három faluval Istvánnak. Domokos fiának adta jutalmul. Ágas várához tartozó egyik birtok határos volt a garábi monostor egyik földjével. (Fejér: IV. 3. 292. Wenzel: XI. 547.) A XIV. század közepén Ambrus nevű prépostját ismerjük, a kinek panaszára, a rajta elkövetett hatalmaskodások ügyében, 1343–45-ben vizsgálatot indítottak. (Anjoukori Okmt. IV. 370.) A XV. században a prépostság elveszítette önállóságát. Birtokait a sági (Ipolyság) premontrei prépostság javadalmaihoz csatolták. 1436–1470-ben Garáb a sági prépostságé volt. (Orsz. Lev. Dl. 12. 928.; Hazai Okmt. V. 229.) A török hódoltság alatt a helység elpusztult. A hódoltság után I. Lipót király 1688-ban Garáb pusztát az ipolysági prépostsággal együtt a beszterczebányai jezsuitáknak adományozta; ők építették Garábon a jelenleg is fennálló Szent Alajos kápolnát. A szatmári békekötés után a prépostság puszta czím gyanánt ismét feléledt. Első ízben Helcker Bódog (1715.), a nagyváradi Szent Istvánról nevezett prépostság kormányzója, majd 1716-ban Rákóczy Gábor egri kanonok, 1726-ban Sternfeldi Schedoni Boldizsár Antal, a Sziléziában levő Sachvic egyház dékánja, 1734-ben gróf Hod ch Vincze, utána Ehinger lucei premontrei-rendi kanonok viselte a garábi prépost czímet. (Balics Lajos: A róm. kath. egyház története Magyarországon; Ortvay Tivadar: Magyarország Egyházi Földleírása II. 790.; Rupp J.: Magyarország Helyr. Tört., I. 700. 726.; Karácsonyi: Magyar Nemzetségek II. 336–338.)
A Kökényes-Radnót-nemzetség alapította s kegyurasága alá tartozó másik monostor Kökényes monostora volt. Alapítása évét nem tudjuk, valószínűleg egyidős a garábi monostorral. Csupán egy ízben van róla említés, 1322-ben, a mikor János fia Radnót végrendeletében összes birtokait sógorának, a Kacsics-nemzetségbeli Simonnak, a Palásti Radó család ősének hagyományozta.
