Népvándorlás kora.
Népvándorlás kora.
A hunok letünése után folytonos népvándorlások szinhelye volt hazánk mai területe. Ebben a sorsban osztozott Nyitra területe is. Atilla galliai hadjárataiban nagy hasznát vette volt a rugiaknak, midőn megtért a Duna és Tisza közén épült favárába, jutalmul a kvádok egykori helyeit adta nekik. Igy alakult, csaknem közvetlen Attila halála előtt, a Kis-Kárpátok tövében, a Morva, Vág, Nyitra, Garam és Ipoly által öntözött téreken Rugiland.
A rugiaiak csakhamar mindenben követték egykori elődeiket, a kvádokat. Terjeszkedni kezdtek, be-betörtek Pannoniába, sőt idővel egész noricumig nyomultak elő. Ekkor azonban elérte őket végzetök. Odoakerrel akadtak össze, ki azután 487-ben teljesen megtörte hatalmukat, úgy, hogy a kis nemzet Theodorikhoz volt kénytelen menekülni.
A rugiak veszte a longobardokat tolta előtérbe. Ez a vad és nyers nép, melyet már Tacitus is ismert, a mai Brandenburg tájairól Csehországba nyomult, ott lesve, hol üssön végleges tanyát. A rugiak pusztulása után tehát elfoglalták a Kis-Kárpátok alját s ott maradtak 509-ig. Ekkor a Duna és Tisza közepére nyomultak s a herulok vezérsége alá kerültek. Taso nevű fejedelmük azonban csakhamar lázadásban tört ki s az uralkodó herulokat meggyőzvén, lakóhelyükről kiszorította. A herulok ily módon hazátlanná lévén, észak felé húzódtak s egy ideig Nyitravármegye területén vonultak meg.
568 táján új nép tünik fel hazánk területén. Ez az avar nép. Kezdetben a longobardokkal egyesülnek s megsemmisítik a gepidák országát, önmaguk szállván meg azt. Később a hatalmas és vitéz Baján vezérlete alatt egész Pannoniára és a Kárpátok aljára is kiterjesztik hatalmukat, megtörik a bolgárokat s egyedüli urai lesznek a mai Magyarországnak.
