Járások.
Járások.
Nyitravármegye sem tért el, mint láttuk, ettől a szokástól. Az egyes 599járások nem viseltek külön neveket, hanem jobbára a szolgabirák nevéről, vagy bizonyos meghatározott sorrendről neveztettek el. Igy például 1555-ben ismerték Paczolay Miklós járását, mely a későbbi bodoki járásnak felelt meg, Bossányi Mátyás járását, mely a hegyentúli járást jelezte, Zerdahelyi András járását, mely a bajmóczinak és Foris Imre járását, mely a nyitrainak volt a neve. 1565-ben járások, a fentebbi sorrendben, az élükön álló szolgabirákról: Zongor István, Paczolay Miklós, Paruczay Mátyás, illetőleg felső-köröskényi Litteratus Orbán járásának; 1608-ban első, második, harmadik, illetőleg negyedik járásnak mondatnak. 1646 táján, már a IV-dik Nyitra városáról nyitrainak, a III-dik Bajmóczról bajmóczinak, a II-dik Bodok mezővárosról bodokinak, az I-ső, mely a Galgócztól Beczkó felé húzódó vidékre terjedt ki, Vág-Ujhely városáról vágujhelyinek, néha fekvését tekintve, hegyentúli járásnak is neveztetett.
ÉRSEKUJVÁR TERVRAJZA (XVII. SZÁZAD).
Eredetije Kukán Imre tulajdonában.
1690 táján a megye szakított az ősi beosztással. Az intéző köröknek be kellett látniok, hogy a szolgabirák a folyton-folyvást szaporodó teendőket, a sokszorosan előforduló személyes kiszállásokat lelkiismeretesen és pontosan nem végezhetik. Elhatározták tehát, hogy egy ötödik járást alkotnak s azt jórészt a hegyentúli járásnak, a Fehérhegység felé eső részéből alakították. Székhelye Szakolcza sz. kir. város, neve szakolczai járás lett. Végre a XVIII. század alkonyán hat járásba osztatott a megye, a mennyiben a nyitrai járás két részre, alsó- és felső járásra szakadt.
Külön szabadalmakkal, jogokkal és kötelmekkel, éppen azért külön szervezettel is birtak az úgynevezett egyháznemesi székek. Nyitravármegye területén szintén volt néhány ily község, melyekből és a szomszédos Barsvármegye 600hasonló községeiből alakúlt a Verebély-szék. Ide tartoztak pedig Dicske, Pan, Czétény, Kiskér és Néver községek. Ezek praedialis telkeikre nézve adómentesek lévén, a porták számolásába nem is vonattak be. Mentesek voltak a vámoktól, a katonai beszállásolástól. Vérdíjuk egyenlő volt a nemesekével. Saját különös hatóságaik által kormányoztattak; birtokpereikben és gyökeres jogaik fölötti ügyeikben a főpapi octavalis törvényszékek biráskodtak; sőt a vármegyéhez hasonló jogokat gyakoroltak, a mennyiben külön közgyűléseik, külön széki hatóságaik voltak. A vármegye testébe ékelve, annak hatalmával szemben semleges területet képeztek. Ezen külön állásuk csak a rendiség teljes megdőltével szünt meg.
