Ocskay árulása.
Ocskay árulása.
A vár vívása alatt, Pálffy kezdeményezésére, gyalázatos dolog történt Elefánton, mely örök szennyfoltját fogja képezni az ez időbeli labancz hadaknak és Ocskaynak, ki a borzalmasságokat nem akadályozta meg. Pálffy ugyanis meghagyta ráczjainak, hogy üssenek rajta a zoborhegyi zárdán és az elefántin, hová hír szerint a nemes asszonyok menekültek volt. A vad rablók váratlanul lepték meg a szentelt helyeket: a szerzeteseket megverték, kifosztották, boraikat megitták, kamaráikat kiürítették s az odamenekült úri nőket ruháiktól megfosztották, a leggyalázatosabb elbánásban részesítették. Nyitra bevétele után ment végbe a pereszlényi mezőkön Ocskay László kurucz-ezredes formális árulása. Itt adta Pálffy kezébe vitézeit, akik az árulásról mit sem tudtak s itt vette át császári ezredessé való kineveztetését is. Az ő árulása folytán azután meghódolt Tapolcsány vára s annak környéke. Bajmóczon azonban alakoskodása már nem ért czélt s Ottlyk ügyessége e várat megmenté a Rákóczyaknak.
Ocskay árulása valósággal megrémítette Nyitravármegye népeit. Növelte a zavart, hogy seregének egy része labanczczá lett, míg a másik rész elszökdösött s most szerte-szét kószált a vidéken.
Pálffy augusztus 31-én a Dunántúl működő Heistertől azt a parancsot vette, hogy vonuljon rögtön a Vágvonalhoz. Nyitrán tehát erős gyalog- és lovas-őrséget hagyva, még az nap Szered felé távozott és szept. 2-án Sempte meg Sopornya között szállott meg. Bercsényi nehány száz válogatott lovassal a vakmerő Beleznayt küldte utána, ki azután a hátvédet jól megcsípkedve, Pöstyén felé távozott, mert hírét vette, hogy Pongrácz Gáspár 300 pribékkel – így nevezték a kuruczok Ocskay labanczokká vált katonáit – Trencsén felől Ocskaynét és Ocskay nagymennyiségű prédált drága portékait szállítja. Udvarnok táján reájok is akadt s vitézül rajtuk ütvén, a prédát elvette. Ocskayné azonban elmenekült.
