Kiskunmajsa.
Kiskunmajsa.
Kiskunmajsa, a kiskunfélegyháza-kiskunmajsai vasútvonal mellett fekvő magyar nagyközség, 2650 házzal és 14.775, csekély kivétellel r. kath. vallású lakossal. A postája, távírója és vasúti állomása helyben van. E község 1870-ig rendezett tanácsú város volt és ekkor határozta el nagyközséggé való visszaalakulását. A régi helység a mai helyétől mintegy negyedórányira, az ú. n. „Templom-halma” helyén állott, hol a község régi templomának némi maradványai még megvannak. A török hódoltság alatt a helység elpusztult és 1745-ig pusztaként szerepel. A XVIII. század közepén települt újra. Első lakosai azok a települők voltak, a kik 1741-ben a Dorozsmához tartozó Ülés pusztára települtek s a kik innen 1745-ben, felsőbb rendeletre, e pusztára költöztek. A róm. kath. templom 1744-ben épült, de 1816-ban jelentékenyen kibővítették. 1836 deczember 9-én a helység országos és hetivásárok tartására nyert engedélyt. A községben 1892-ben apácza-zárda épült, melyben az iskola-nővérek végzik az oktatást. A községházán egy régi Mária-képes selyemzászlót őriznek. A lakosok kath. kört, gazdakört, függetlenségi 48-as kört, polgári kört, takarékpénztárt, önsegélyző-egyesületet és temetkezési egyletet tartanak fenn. Két gőzmalom is van a községben. A község jelenlegi nagyobb birtokosai Jenovay Zoltán és az egri káptalan. A helységhez tartoznak a következő puszták: Kúnágasegyháza, Marisszállás, Kőkút, Kígyós, Majsajakabszállás, Pálos 87és Kömpöcz. Kígyós pusztán 1816-ban egy juhász sok arany-csattot és boglárt talált, melyet tudatlanul elvesztegetett. 1831-ben még volt nála egy aranycsatt és 4 boglár, XIV. századbeli ötvösmű, mely a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Ez a Kigyós különben hajdan község volt, mely a török dúlások alatt pusztult el. Templomának alapfalait 1900-ban tárták fel.
