Kisoroszi.
Kisoroszi.
Kisoroszi, a Szentendrei-szigeten fekvő magyar nagyközség, 207 házzal és 1070, róm. kath. és ref. vallású lakossal. Postája és távírója Dunabogdány, vasúti állomása Nógrádverőcze. A Rosd nemzetség ősi birtoka volt. A hagyomány szerint Kálmán király uralkodása alatt Oroszországból beköltözött jövevények szállották meg e helyet, a kiktől a helység a nevét vette. Lakosai az egész középkoron át számos kiváltságot nyertek, I. Lajos, Zsigmond, II. Ulászló és II. Mátyás királyoktól, melyeket II. Mátyás, III. Ferdinánd és I. Lipót is megerősítettek. Buda elfoglalása után ez a helység is behódolt a töröknek. 1559-ben a budai livához tartozott, 28 adóköteles házzal. Az 1633–34. évi török kincstári adólajstromokban a visegrádi nahije községei között szerepel, 4 adóköteles házzal. A török hódoltság után a kamara igazgatása alá került. 1688-ban Lipót a helység lakosait összes kiváltságaikban megerősítette, 1692-ben pedig felmentette őket a katonatartás kötelezettsége alól. Az 1715–20. évi összeírásokban nemes helységként szerepel. 1715-ben 11 adóköteles háztartását vették fel az összeírásba. 1700-ban Lipót király gróf Kontzia Valkardnak adományozta, kinek magvaszakadtával gróf Stahremberg Tamás nyerte adományul. Az új földesurak mindenképen arra törekedtek, hogy a helység lakosait földesúri hatóságuk alá hajtsák, noha az 1715. évi 34. t.-cz. is hangsulyozta, hogy e helység lakosai a kamara igazgatása alatt, mindenkor mint kiváltságokkal felruházott szabadok éltek. A lakosok ellene is szegültek e törekvéseknek és e küzdelem a XVIII. századon át szinte szakadatlanul tartott. A XVIII. század közepén a helység ismét a kamara igazgatása alá került, majd 1790-ben gróf Keglevich Károly örököseire szállott zálogképen. Később a visegrádi koronauradalomhoz csatolták. Az itteni róm. kath. templom 1719-ben, a református 1803-ban épült.
