A franczia háboru.
A franczia háboru.
„Mostanság, mondá a segély ügyéről vitatkozó pestmegyei rendek űlésén József főherczeg, a nádor-főispán, mostanság királyunk üdve, hazánk fenmaradása, ősi alkotmányunk létele forog kérdésben. Nem arról van többé szó, viseljünk-e háborút, vagy fentartsuk-e a békét, hanem arról: vajjon fenmaradhatunk-e továbbra is alkotmányunkkal s törvényes szabadságunkkal, vagy még magyar nyelvünk vesztét is kelljen siratnunk.” A háború nemsokára tényleg kiütött és kezdetben némi babérokat fűzött I. Ferencz homloka köré. Utóbb a francziák mind előbbre nyomultak s ekkor sor került a magyar insurrectióra is.
Ily körülmények között jött létre az utolsó magyar nemesi felkelés, a melynek kellő felszerelésére és begyakorlására Alvinczy tábornok édes-kevés gondot fordított, mely azonban így is nagy szolgálatot tett az ügynek s éppen nem végződött oly csúfos kudarczczal, mint azt még egyes hazai történetíróink is hirdették. A pestmegyei zászlóalj rendes naplószerű feljegyzéseket vezetett, a melyből több vitéz tette világlik ki. A francziák híres vezérei magok is elismerőleg mondták: Ils sont braves, mais pas encore dressés!
János főherczeg hátráló hadainak fedezetére éppen a nemesi felkelő sereget rendelték ki. 1809 május végső napjaiban a győri táborban tényleg össze is gyűlt vagy 8000 nemes János főherczeg a pesti és a veszprémi zászlóaljakat Karakó mellé rendelte, hogy ott a Marczal-folyó széles mocsarain és lápjain átvezető hosszú töltést és hidat megvédelmezzék, a francziák előhaladását késleltessék. A két zászlóalj oly vitézül felelt meg e feladatának, hogy az átjárást a nagy franczia sereggel szemben két napig megtudta védeni s ily módon János főherczeg fáradt hadai időt nyertek, hogy magukat kipihenhessék és rendezett oszlopokban vonulhassanak vissza. Csak a harmadik napon, midőn a bosszús francziák, kik 700 holtat és sebesültet vesztettek, ágyúkat szegeztek a hősies zászlóaljak ellen, kezdték meg ezek a jól fedezett visszavonulást és feladták a védelmi vonalat. Azonban ennek is nem a nemesi sereg, hanem maga János fóherczeg volt oka. Gosztonyi János ugyanis a pesti zászlóalj parancsnoka segélyt kért az onnan mintegy félórányira tartózkodó főherczegtől, ki azonban ezt kereken megtagadta. „Ha a főherczeg Jánosnak mai napon (június 10). Tüskevár és Tarna alól Pápa felé masírozó ármádiája az ellenséggel Karakónál szembeszállott volna, – írja a napló, – itt lett volna az asperni ütközetnek mása, hasonló kimenetelű, de sokkal hasznosabb következésű.”
383A győri csatában a pesti, veszprémi és a győrvármegyei zászlóajlak voltak azok, a melyek János főherczeg hátrálását fedezték s csak az ő vitézségüknek köszönhető, hogy az egész had vezérestől a francziák kezébe nem esett.
Az 1812–1814-ig folyt második napoleoni hadjárat alatt a kormány ujonczban, pénzben és élelmiszerekben négy ízben kívánt megajánlást és segélyt. Pest vármegye mindannyiszor tiltakozott az 1790:19. törvényczikk értelmében az ellen, hogy a kormány országgyűlésen kívül emel hasonló követeléseket. Hatóságilag nem is vetette ki egyszer sem a kért segélyt, nem is vette be s nem is szolgáltatta át. Ismerve azonban királyának szorult helyzetét, magánúton annál többet járult a háború költségeihez.
