Tost.
Tost.
Tost.
Tost (Bányavölgyi). Sziléziából származó nemes család, mely a XVI. században telepedett Budára. Később Sárosba is átszármazott és az újabb korban Pest vármegyében telepedett meg. Károly és Gyula a közügyek terén szerzett érdemek elismeréséül 1888-ban kaptak magyar nemességet és előnevet, melyet Sáros vármegyében hirdettek ki. Tagjai közül János és Henrik 1554 táján mint kiváló reformátorok szerepelnek. János 1570-ben vikárius és rektor. Egy Tost 1743-ban laridaui parancsnok volt. A magyar ágból Tivadar († 1900) huszárkapitány. Vilmos († 1850 körül) pozsonyi parancsnok. Ignácz († 1875 körül) az alcsúti uradalom tisztje. Gyula 1872-ben kincstári ügyész, majd orsz. képv., pécsváradi prefektus, a kultuszminisztérium jogügyi igazgatója, rövid ideig miniszter, jelenleg gödi birtokos. Károly sárosmegyei birtokos, élénk részt vett Sáros vármegye közéletében, az 1880-ban ott fellépett éhinség enyhítése körül kifejtett érdemeiért a vármegye részéről jegyzőkönyvi elismerésben részesült. 1909-ben a római pápa a „Pro ecclesia et Pontifice” érdemrenddel tüntette ki. Fia László bányavölgyi birtokos és kat. becslőbiztos. Barnabás a kassai püspökség udvari papja, szentszéki ülnök.
485Czímer: osztott pajzs felső aranymezejében szétterjesztett szárnyú sas, az alsó kék mezőben két keresztbe fektetett kard között fehér anjou-liliom. Sisakdísz: kék atillás, vörösnadrágos; kucsmás magyar vitéz növekvően, jobbjában kardot, baljában török főt markol varkocsánál fogva. Takarók: fekete-arany, kék-arany.
