Vörös.
Vörös.
Vörös Mihálynak, nejének Kósa Erzsébetnek, fiainak Márton, Péter és Istvánnak, valamint fivérének Andrásnak az 1654-ik évben adományozott és Heves vármegyében kihirdetett ármális alapján István ághai lakos 1792-ben; az 1677-ik évben Vörös Györgynek adományozott ármálisra vonatkozólag Pál, István és Gergely patai lakosok 1660-ban; Péter 1694-ben; Mihály, Péter és Márton 1724-ben; Pál nagy-kőrösi lakos 1754-ben; Zsigmond pesti lakos 1755-ben; Pál és fiai István, Pál, János és András, továbbá István és fiai András, István és György, végül János és fia János mindannyian áporkai lakosok 1762-ben; Pál István, Sámuel és János Bars vármegye bizonyítványa alapján 1770-ben; az Áporkán levő összes családtagok Bars vármegye bizonyítványa alapján 1792-ben; István pesti ügyvéd Győr vármegye bizonyítványa alapján 1795-ben; Kelemen, György, János és Mihály ráczkevei lakosok a Szepsi, Kézdi és Orbai Székek bizonyítványa alapján 1818-ban; Zsigmond irsai közbirtokos, valamint gyermekei, Antal, János, Sándor, Anna, Juliánna, Terézia, Klára és Francziska 1820-ban; István veresegyházi prédikátor és fiai István és Sándor Bihar vármegye bizonyítványa alapján 1822-ben; István kir. ügyész és fivére András Zemplén vármegye bizonyítványa alapján 1826-ban; András pesti lakos és fia Ignácz, továbbá Gábor áporkai lakos 1828-ban; Ferencz áporkai lakos és fiai Ferencz, Imre és Antal 1834-ben; András és fiai András és Sándor, továbbá István és fiai Sándor, József és András, nemkülönben Mihály fiai Mihály és Imre 1835-ben; az Áporkán lakó Vörösök valamennyien 1837-ben és 1838-ban; István csengődi ispán Csongrád vármegye bizonyítványa alapján 1838-ban; végül Pál és öt fia Sándor, János, Pál, István és András; továbbá Dániel és három fia József, 487Mátyás, és Sámuel; András és két fia István és András és legeslegvégül Sándor és fia Sándor 1845-ben a nemesek főkönyvébe bevezettettek és erről bizonyítványt kaptak.
