Életmódjuk.
Életmódjuk.
A egész tótság a magyar földmívesével egyező életet él. Mezőgazdaságuk ugyanolyan színvonalon áll, mint általában a magyar kisgazdáé. Csak itt-ott kezdenek a nagyobb uradalmaktól eltanulni egyet-mást a modern gazdálkodásból. Azonban csak olyan lassan, hogy azt lehet mondani, hogy a tótok gazdálkodnak a legkezdetlegesebben a vármegyében. Hogy mégis elég jómódúak, azt jellembeli tulajdonságaiknak köszönhetik. Szorgalmasak, igen takarékosak és főleg szerfölött kisigényűek. A nők maguk szövik a maguk termelte kenderből az összes fehérneműt, a férfiak maguk készítik a gazdasági szerszámaik közül, a mit otthon meg lehet csinálni. Azonban itt is terjed már a fényűzés, egyre többet vásárolnak boltban a tótok is, de azért ők valahogy megérzik azt az okos határt, a melyen túl már romlás következnék. És ha díszes és drága ruhát vásárolnak is, azért az életmódjuk olyan, hogy jóformán semmi egyébre nem költenek egész éven át. E tekintetben még talán a tótok a legszerényebbek s így a legrendezettebb viszonyúak az egész vármegyében. Nem lehet ugyan azt sem mondani, hogy nagyon gazdag volna ez a népelem. Nincsenek parasztnábobjaik, de kevés a teljesen tönkrement ember is közöttük s nincsenek általánosan eladósodva. Ha adósságuk van, az a legritkább esetben eredt a fényűzésből vagy más életmódbeli mértéktelenségből, egyéb gazdasági oka van annak.
A tótság magyarosodott szláv típusnak látszik; hajuk színe nagy általánosságban barna s a szemük kék. Középtermetűek és ösztövérek, eldolgozzák magukat és az asszonyok korán is vénülnek. Vannak ugyan olyan községek, a hol jobb mód van és a köpczös termet épen nem ritkaság. Korán házasodnak, még a katonaság leszolgálása előtt, és nem igen ragaszkodnak az egyke gyermekrendszerhez, de azért a népszaporodás nem erősebb itt sem a vármegye átlagánál.
