1650–1668 között.
1650–1668 között.
Kétségtelen, hogy az 1650–1668 évek alatt a pozsony-vármegyei református egyházközségek következőképpen oszlottak meg a különféle esperességek közt: 1. a samarjai esperességhez tartozott Nagyszombat, Szempcz, Samarja, Csütörtök, Fél, Egyházfalva, Nagy-Magyar, Iványi, Sáp, Réthe, Karcsa, Jóka, Csölösztő, Kiliti, Fekete-Erdő, Kálnok, Szent-Mihályfalva, Dunaszerdahely, Alistál, Kimle; 2. a komjáti esperességhez tartozott Deáki és Szered.
A samarjai egyházmegyei esperesek a XVII. században a következők voltak: Sellyei Piscatoris Ferencz mosonyi, Szentzi Coriarius Lukács samarjai, Körmendi Tiba Tamás mosonyi, Rasoris Gergely mosonyi, Kanizsai Mihály nagyszombati, Ábrahámi István m.-óvári, Bitskei Gergely nagyszombati, Felistáli András alistáli, Komáromi Lanionis János nagyszombati, Száki János szenczi, Tsatári István szenczi, majd mosonyi lelkész, Losontzi Farkas János nagyszombati lelkész.
A csak töredékesen ismeretes galántai zsinatok kívül még a felső-dunamelléki egyházkerület ügyeinek rendezésére a komjáti (Nyitra vm.) zsinat (1626) határozatai szolgáltak, a melyek egész az 1890. évig érvényben voltak „komjáti kánonok” néven.
Jóllehet a magyarországi mindkét hitvallású evangélikusok vallászabadságát a bécsi (1608) és a linczi (1645) békekötések pontjai biztosítják, mégis széles e hazában, s így Pozsony vármegyében is sok üldöztetésnek voltak kitéve.
