Bittó István.
Bittó István.
Bittó István, államférfiú, született Sárosfán 1822 május 3-án. Meghalt Budapesten 1903 márczius 8-án. 1848-ban képviselőnek választották. Mint ilyen követte a kormányt Debreczenbe és Szegedre is. A világosi fegyverletétel után kibujdosott. Az 50-es években visszatért és Somogyban visszavonulva, kizárólag gazdaságával foglalkozott. Az 1861- és 1865-iki országgyűléseken a szigetvári kerületet képviselte, s midőn ott 1869-ben megbukott, Abrudbányán választották meg. Az országgyűlésnek alelnöke, a pénzügyi bizottságnak, majd az 1870-iki magyar delegácziónak elnöke volt. Horvát Boldizsár visszalépése után Andrássy reá bízta az igazságügyi tárczát és ezt Lónyay alatt is 1872 őszéig megtartotta. Lónyay kabinetjéből még annak bukása előtt kilépett és 1872 októberben házelnök lett. A rövid életű Szlávy-miniszterium után 1874 márcziusban megbizatást nyert miniszterium alakítására. Bittó feladatát megkönnyítette, hogy Ghyczy Kálmánt sikerült pénzügyminiszternek megnyernie. Midőn Tisza Kálmán 1875 február 3-án kijelentette a közjogi alap elismerését és ezáltal a pártok új alakulása kezdetét vette, Bittó visszalépett. Ő az első volt miniszterelnök, ki nyiltan az ellenzékhez csatlakozott. 1899-ben örökös főrendiházi taggá neveztetett ki.
Bittó István.
Az orsz. képtárból
