Járványok.
Járványok.
Az időnként dühöngő pestis e városban is megkövetelte a maga áldozatait, sőt mocsaras tája, úgy látszik, elősegítette annak gyakori keletkezését. A város évkönyvei, különösen az 1509., 1586., 1632., 1633., 1645., 1679., 1708., 1739. s 1740. évnél siratják el a nagyszámú halottakat. Legnagyobb volt 1679-ben. 1708-ban is sokan elhaltak s a hagyomány szerint a plébánia-templom egyik Mária-képét könyezni látták a nagyszombatiak szomorú sorsán. 1740-ben is oly nagy pestis pusztított, hogy 105 ház egészen kihalt s ezeket a tanács bezáratta. A város ekkor fogadalmat tett, hogy évenként Sasvárra búcsújárást rendez. Az 1708-iki pestis alkalmából 1710-től fogva évenként fogadalmi ünnepet ülnek nov. 21-én, Szűz Mária bemutatása ünnepén. A gyakori s nagy mértékben dühöngő pestis egyik okát látták a városi mocsaras halastóban is. Már 1700-tól fogva tervezik az északinak a kiszárítását (mert volt egy Szilincs felé is), de csak a negyvenes évek végén valósult meg Mária Terézia utasítására s az a terület ma Ribnik néven kaszáló. Végül az 1831-iki koleráról is megemlékezünk, mely ijesztő mértékben pusztított. Alig négy hónap alatt közel kétezer ember halt meg. Temetőjük a várostól északra vagy másfél km. távolságra van; kápolnáját Iványi, az akkori érseki helynök emeltette, a ki nemsokára szintén áldozata lett a kolerának.
Nagyszombat az 1666-iki tűzvész alatt.
Egykori festmény
