Vöröskő.
Vöröskő.
A községhez tartoznak Bolla villa, Bosmansky malom, Favágótelep és Vöröskő. E utóbbi Cserveni Kámen, németül Biebersburg, s ezt a német nevét már egy XIII. századbeli krónika említi. Várát, a legtöbb történetírő állítása szerint, 1230 körül Ottokár cseh király neje Konstanczia, IV. Béla király leánya építtette, kinek halála után királyi birtok lett. 1271-ben Ottokár cseh király seregei, Kun László idejében pedig Apor csapatai ostromolták, 1296-ban Tiburch comes fia Tamás volt az ura, de a fele Eimech Márton alországbíróé volt, ki azt Máthé pozsonyi főispánnak és a király lovászmesterének 200 márkáért és egy pánczélért eladta. Ebben az időben a következő községek tartoztak a várhoz: Cheztey, Ujfalu, Dumbó, Vista, Kisfalud, Cospolva, Torcha, Kerechus, Latkfolva, Hosiufolu, Zubuh, Sivos, Kethena és Kewrtveles. Csák Máté még birtoklása előtt szintén ostromolta a várat, a mikor a lázadó Güszingi Miklóst a várból kiverte. Halála után ismét a királyra szállott a vár, melyet 1350-ben Nagy Lajos király Wolfarth Ulriknak, német seregvezérének adományozott. Ennek özvegye: Judith troppaui herczegnő révén, a vár és tartozékai a XV. század első felében Bazini és Szentgyörgyi György birtokába jutottak; 1441-ben Erzsébet királyné megerősíti azt a szerződést, melylyel György bazini gróf a britokot nejének Gitka asszonynak lekötötte. Úgy látszik azonban, hogy a mikor György gróf Mátyás királytól Frigyes német császárhoz pártolt, Mátyás király elfoglalta Vöröskőt, mert a várat és tartozékait csak 1501–1516 között találjuk ismét a Bazini és Szentgyörgyi grófok birtokában; ekkor Péter gróf birja. A XVI. század elején több zálogos birtokosa volt.
44Bazini és Szentgyörgyi Péter gróf 1515-ben Szapolyai István özvegyének, továbbá Szapolyai Jánosnak zálogosítja el. Péter gróf 1516-ban halt meg, a Szapolyaiak pedig Tornallyai Jakabnak adják zálogba, de ő már csak a második zálogbirtokos volt, mert az ekkor kötött szerződésben fel van említve, hogy a várat ugyanazon föltételek alatt adják át Tornallyainak, a mint azt az Árthándyak és Thrincka György bírták. 1522-ben II. Lajos király a várat Bazini és Szentgyörgyi Péternek adományozza, megjegyezvén, hogy ha Péter utódok nélkül halna el, a vár II. Lajos nejére, Mária királynéra száll. Ez be is következett és Mária királyné 1523-ban a várat tartozékaival együtt Thurzó Eleknek és Jánosnak adományozta. Thurzó Elek a maga részét 1528-ban Móré Lászlónak és nejének, Rakonczai Magdolnának bocsátja zálogba, de 1535-ben már eladja a Fugger családnak, mely 1541-ben Vöröskőre pallosjogot is nyer, a mit Miksa király 1566-ban és Rudolf 1579-ben megerősítenek. 1578-ban a Fuggerek eladják a várat Thököly Sebestyénnek. 1542-ig a várbirtokok tekintetében is némi változás történt és ekkor a következő községek tartoztak Vöröskőhöz: Cseszte, Ompital, Alsódiós, Sellpicz, Nemecse, Kosolna, Zuha, Zwoncsin, Hosszufalu, Pudmericz, Vistuk, Halmess, Kápolna, Dubova és Bogdanócz fele. 1580 körül erdődi Pálffy Miklós báró megvette a vár és az uradalom 7/10-ét ipjától, Fugger Márktól 75,000 rénes forintért, Fugger Viktor Ágost birtokrészét 10,000 rénes forintért, 1585-ben Fugger Rajmondét 2173 forintért, 1586-ban és 1588-ban pedig a többit vásárolta meg. 1592-ben II. Rudolf PálffyMiklós javára adománylevelet állít ki. 1600. ápr. 23-án történt halála után az uradalmat Pálffy Miklós neje örökölte, a ki azt 1619-ben fiai között osztotta föl. A vár II. Istvánnak és II. Jánosnak jutott, de ezeknek a birtoklása alatt leégett és csak 1651 körül építette fel újra IV. Pálffy Miklós gróf, kinek neje szül. Harrach grófnő volt. A várban ebből az időből több helyen találhatók az egyesített Pálffy-Harrach czímerek, melyek az újjáépités emlékét tartják fenn. A XVII. század elején, a Bocskay- és a Bethlen-féle felkelések idején megostromolták és bevették a várat. 1683-ban Thököly István vette be, de Kollonich Zsigmond gróf csellel ismét visszaszerezte. 1710-ben II. Rákóczy Ferencz seregei ostromolták, de bevenni nem tudták. Ez alkalommal a vár másodszor is leégett. I. Pálffy Rudolf 1758 körül szintén sokat építtetett és javíttatott a váron. 1774-ben a vöröskői ifjabb ág 45birtokrészeit VII. János gróf örökölte, utána pedig fiai V. Ferencz, Alajos és X. János. Halála után XI. János lett az örökös. Az idősebbik ág részét II. Rudolf öt fia örökölte, akik akképpen egyezkedtek maguk között, hogy az egyik felét Pálffy Vincze gróf, a másikát Pálffy József és Mór grófok (VI. Ferencz fiai) osztatlan állapotban nyerjék. 1854-ben, Vincze halála után, a birtokot ketté-osztották és az egyik részt osztatlan állapotban József és Mór testvérek, a másikat pedig Vincze utóda örökölte. Pálffy József gróf részét 1873-ban XII. János, Pálffy Mór altábornagy fia örökölte, Vincze birtokát pedig 1854-ben Vincze gróf özvegye Csáky Apollonia grófnő. Utána ez a rész 1868-ban szerződésileg István gróf és neje birtokába került.
A vöröskői vár hűtőzőterme.
Saját felvételünk
A vöröskői várkapu.
Saját felvételünk
A vár alakja hosszúkás négyszög és mind a négy sarkán hatalmas kerek bástyákkal van ellátva. A várkapu alatt a boltozatról régi, kezdetleges csónak függ alá, melylyel, családi hagyomány szerint, és mint azt Bél Mátyás írja, Pálffy Miklós gróf a török fogságból megmenekült. A jobboldali nyugati bejárat ajtaja fölött a Pálffy- és Fugger-czímer látható, a következő felirattal: „Nicolaus Pálffy de Erdeod, Liber Baro et Dominus in Vereskev, Comes Posoniensis, Sac. Caes. Regiaeque Mttis Consiliarius, Cubicularius et Hung. Cubiculariorum Regalium Magister, necnon Partium Regni eiusdem Cisdanubianarum, Praesidiique Ungvariensis Supremus Capitaneus.” Alul pedig: „Maria Fuggera Baronissa in Kirchpergh et Weisnhorn. MDLXXXX.” – Ez az ajtó a körülbelül 15 m. hosszú előcsarnokba nyílik, a hol a főlépcső van. A lépcsőoszlopot a Pálffy-czímer díszíti. Odább van az ú. n. hűtőzőterem, mely a vár urainak a nyári hőségben üdülőhelyül szolgál. A boltozat rendkívül gazdag stukko-művekkel és freskókkal van díszítve és az egész terem mesterséges vízvezetékkel, vízcsövekkel és vízeséssel ellátva, míg a falak grottaszerűleg cseppkövekkel és kőtufával vannak kirakva. A padozat színes kavicsokból összeállított mozaikból áll. A mult század első felében e tágas és szép helyiségben színi előadásokat is tartottak. Egy másik, a lépcsőházba nyíló helyiségben kisebb múzeum van elhelyezve, mely számos nagybecsű tárgyat és gazdag éremgyűjteményt tartalmaz; ennek szomszédságában van a kb. 4000 kötetből álló könyvtár. A vár kápolnája is érdekes. Alapja nyolczszögű renaissance-stilben van lerakva és belsejében három oltár áll. A vár délkeleti része kétemeletes. Az első emelet a grófi család kényelmes és tágas lakosztálya, a hol híres mesterektől származó számos régi festmény és eredeti rézmetszet van, továbbá értékes, ódon bútorok és az étteremben régi érdekes vadászképek, melyek a vár környékén a XVIII. század közepén rendezett parforce-vadászatokat ábrázolják; továbbá a grófi családtagok keresztszülőinek képei, a kiket – az akkori szokás szerint – az itteni uradalmi szegényház tagjai közül választottak. A második emeleten vendégszobák vannak és a folyosón a Pálffy-ezred (a mostani 6. huszárezred) tiszti-karának 1762-ből való 30 arczképfestménye; ez ezredet tudvalevőleg Pálffy János, a későbbi nádor állította fel saját költségén. A várudvaron, mint egy szökőkút dísze, nyolczszögű talapzaton áll a Pálffyak törött keréken álló, ismert czímerbeli szarvasa. A közelében levő, szintén érdekes régi kútat a Pálffy-Harrach-czímer díszíti. A várnak ma is lakott része Pálffy István grófé, a másik része pedig id. Pálffy János grófé volt, ki a maga részét tudvalevőleg a nevét viselő ösztöndíj-alapítvány javára adományozta.
Cseszte községnek van postája; távírója és vasúti állomása: Modor-Senkvicz.
