Vízi szárnyasok.
Vízi szárnyasok.
E szárazföldi vadnemeken kívül előfordulnak nagy mennyiségben a Duna, a Kis-Duna, a Feketevíz, a Morva és a Vág folyó mentén a legkülönfélébb vízi szárnyasok, a többi között nagy mennyiségben a vadlúd és a vadrucza.
A vadlúd az őszi húzásnál, kb. szeptember 20-tól egészen az erős fagyok beálltáig, illetőleg az első hóesésig, tartózkodik a Duna mentén, nappal az őszi vetéseken, éjjel pedig a Dunapart legelhagyatottabb és hozzáférhetetlen helyein ezer számra. A szántókról délfelé húz a Dunára, főleg akkor, ha harmat nem volt, hogy szomját és fürdési vágyát kielégítse; rövid idő múlva ismét visszaszáll a téli vetésre, este felé, napnyugta előtt, vagy néha a teljes sötétség beálltával megszokott éjjeli tanyájára a Dunapartra, a honnan ismét napfelkelte előtt az őszi vetésre száll vissza.
A szenvedélyes Nimródnak a vadlúd húzása izgató, de nem mindig eredményes mulatság. Évente mintegy 80–100 darabot lőnek.
A vadrucza a már említett folyók mentén mindenütt nagy mennyiségben fordul elő, úgy a csörgő-, mint a tőke-rucza.
Mennyisége az egyes mocsaras helyek lecsapolásával némileg apadt ugyan, s azért inkább folyómenti részekre szoríttatott, de itt még mindig elegendő található. Évente mintegy 2000–2500 darabot lőnek.
Előfordulnak ezenkívül a folyamok s főleg a Duna mentén a daru, a gém, a különféle vízi szalonkák, pegazinok, a kormorán, a vízi galambok stb.
