A fizetések beszüntetése.
A fizetések beszüntetése.
A konfliktus kormány és vármegye között most kezdett kiélesedni. A belügyminiszter újra megsemmisítette a 342. és 346. számú határozatokat és az időközben, a szeptemberi és októberi közgyűlésen, elfogadott határozatokat is, sőt deczember elsejétől nemcsak, hagy beszüntette a rendes vármegyei dotáczió folyósítását, hanem még a kaposvári pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséget is eltiltotta bármely, az alispántól netalán is eszközlendő, a vármegyei háztartási alap terhére fizetendő utalványozás érvényesítésétől. Így most már az 50-es bizottságnak akczióba kellett lépnie. A közgyűlés előbb vázolt határozatát, az állami adó bizonyos százalékának befizetéséről, mellőzték s társadalmi úton fogtak a gyűjtéshez. A gyűjtőíveken 159.372 K-t írtak alá, a bizottság pénztárosához, Chernel Gyulához, csakugyan befolyt 128.500 K 12 fillér, a mely összegből fizették a vármegye összes alkalmazottait deczember, január és február hónapokban.
Miután pedig a vármegye a belügyminiszter megsemmisítéseit tudomásul nem vette, újabb megsemmisítések következtek. Mikor a februári közgyűlés, gróf Széchenyi Aladár indítványára, a belügyminiszter e tárgyban kiadott rendeletét, az összes erre vonatkozó határozatok fenntartása mellett, irattárba helyezni rendelte, Tallián főispán fellebbezését bejelentette, de egyúttal a főispáni állástól való felmentését is megsürgette. Most már előrelátható volt, hogy a kormány, akaratának érvényt szerzendő, királyi vagy kormánybiztost küld a vármegyébe. A bizonytalan harcz végét senki sem tudván, az 50-es bizottság által gyűjtött összeg pedig nem lévén valami nagy, a bizottság elhatározta, nehogy éppen azok legyenek megfosztva az anyagi támasztól, a kik a küzdelem kimagaslóbb helyeit foglalták el, hogy márczius elsejétől már csak a választott tisztviselők fizetését előlegezi, a mely czélra számításuk szerint a rendelkezésre álló összeg hat hónapra elég lett volna.
