Zsinatok.
Zsinatok.
A fennálló bajok orvoslása végett 1634 jún. 7-ére Kis-Komáromba zsinatot hirdetett, a melyen, kívüle, a csurgói, ötvösi, újlaki, szomajomi, mérői (Kaposmérő), hedrahelyi, kisbajomi, szentbenedeki, gigei, sávolyi, karosi, gelsei, (ágostai hitv.), galamboki, hetesi, egresi, aszalói és a szentmiklósi lelkészek vettek részt, míg a jegyzőkönyv szerint a csoknyai, jádi, lábodi, visontai, korpádi, sámsoni és görgetegi lelkészek távol voltak (Thúry E. i. m. I. 284.).
A kiskomáromi zsinat jegyzőkönyveiben többek között azt olvassuk, hogy a mérőiek igen pápistás emberek voltak s hogy az egész Somogy vármegye területén nincs rosszabb lelkészlak, mint ott.
A lelkészek között nem volt fegyelem. Sokan részegeskedtek s az egyházi büntetés elkerülése végett rendesen átmentek az alsóbaranyai egyházmegye területére. Evégből Kanizsai Pálffy János 1635-ben megkeresést intézett Petri Szücs György laskói lelkész, alsóbaranyai püspökhöz, a melyben részletesen elősorolja a tapasztalt visszaéléseket s egyúttal figyelmezteti püspöktársát, hogy az 1576. évi herczegszőllősi zsinat 24 czikkét kölcsönösen tartsák be.
1636-ban ismét egyházkerületi zsinat volt Kiskomáromban, a melyen 19 somogyi lelkész volt jelen, a jádi egyházba ekkor felavatott Simonfalvi Pállal együtt. Jelen volt még az evangélikus lelkész is Marczaliból, a kit a jelenlevők áttérésre akartak bírni, de eredménytelenül (Thury E. I. 290.).
